Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
178 Az egyik az, hogy mi lyen állapotok uralkodnak ma Magyarországon a börtönökben. Amikor egy fogva tartott havonta egy órát találkozhat a hozzátartozóival, ez évi 12 órát jelent, és ezzel büntetjük ám a családot is! És az amnesztiába nemcsak az fér bele, hogy valakit engedjünk s zabadon, az amnesztiába akár az is beleférhet, hogy néhány olyan intézményt, akár háziőrizet vagy bármi egyéb, amely erre alkalmas lehet, ezeket is alkalmaznánk. Ezek az emberek ott, a börtönben teljes mértékig, mára már teljes mértékig el vannak zárva min dennemű munkavállalás lehetőségétől, mondom, börtönmunka sincs ma már, és teljes mértékig lehetetlen a zsúfoltság miatt a tanulás és egyáltalán bármiféle felkészülés a szabadulás utáni időkre. Egyébként sajnálatosan úgy alakult, hogy ez a parlament - néhán y tagja révén, pontosabban egy tagja révén, Székely Zoltánra gondolok - megtapasztalhatta a fogvatartotti körülményeket, és ha a tendenciákat nézem, akkor lehet, hogy Szabadi Bélának is ez lesz a sorsa, de ahogy a kormány korrupciós ügyeit látom, tán még t öbbeknek is. Na, a lényeg az, hogy nemcsak azokra kell gondolni, akik adott esetben ma börtönben vannak és szabadulhatnak, hanem azokra is, akik adott esetben a börtönzsúfoltság oldódása révén esetleg emberi körülményekhez jutnak még úgy is, hogy a börtönb en maradnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Köszönöm a figyelmeztetést, elnök asszony, egy záró mondatot talán még megengedhet: úgy látom, hogy Magyarországon jogszolgáltatás van, igazságszolgáltatás talán kevésbé, viszont ami a méltányosságot illeti, úgy látom, a polgári kormány alkalmatlan. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen a felszólalását, képviselő úr. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, Kékkői államtitkár urat, hogy kíváne reflektálni. (Kékkői Zoltán: Nem.) Nem kíván. Ez esetben, tisztelt képviselőtársaim, napirend utáni felszólalásra következik Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: "Kiss Sándor iratait hazahoztuk" címmel. Öné a szó, képviselő úr, ötper ces időkeretben. (23.20) DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Asszony! Köszönöm. Tisztelt Ház! Szólásra emelkedtem beszámolni az Országgyűlés fórumán, hogy Kiss Sándornak, a magyar nemzeti függetlenségi mozgalmak lánglelkű, szeretett és bölcs vezetőjének irat hagyatéka hazatért Amerikából, és végleges megőrzésre a Ráday Levéltárba került, ahol kutatható. Nekem jutott az - mint Kiss Sándor barátja, munkatársa, hagyatékának gondozója , hogy az alexandriai, virginiai házából 200 nyarán rendezzem hazaküldésre az a nyagot. Mostanra, 2001 nyarától az anyag a Rádaygyűjtemény része, 18 dobozban, több folyóméter mennyiségben. Ez Kiss Sándor levelezése, az általa és hozzá írt levelek, feljegyzések, kéziratok, folyóirat- és újságszemelvények 1856 és 1982 közötti időről. T isztelt Ház! Íme egy vázlatos önarckép Kiss Sándorról. Ő írja: 1918ban születtem Vásárosnaményban, azon a földön, amely még a honfoglalás kori települések nyomait őrzi. Esze Tamás ezen a tájon verbuválta kuruc seregét. A nagyságos fejedelemről úgy beszélt ek szüleim - írja Kiss Sándor , nagyszüleim, mintha látták volna. Az évszázados nyárfaóriást Rákóczifának nevezték, és legendákat szőttek köré. Ez a táj, ez a történelem és a szegényparaszti sors formálta a gyermekkoromat - írja. A község református papj a és tanítói addig jártak az apja nyakára, hogy beíratta a helyi iskolába. Aztán a sárospataki főiskolára került - írja , neki köszönheti, hogy ingyenesen kitanították néptanítónak. De ennél jóval többet is adott Patak, lehetőséget arra, hogy a szeme kiny íljon az ország és a nép problémáinak megismerésére. Így érthető, hogy amikor Szegedre került egyetemre, tanárképző iskolába, ott már a lehető legfelkészültebb tanár kívánt lenni, a diákmozgalomban a szociális és népi mozgalmak toborzója és építője, és vár ta a tudományos munka, feladat. A három egyeztetése nagyon nehéz, nem is sikerült. Az ország sorsa hajtotta az ellenállási mozgalomba,
