Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP):
96 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint köztudott, február 1jétől elkezdődött a 2001. évi népszámlálás, amely a magyar állam és mindannyiunk számára több milliárd forintba kerül. Ez természetes, hiszen több tízezer kérdezőbiztos rója az ország településeit, hogy eleget tegyen az Országgyűlés 1999. évi CVIII. törvényének, amely a népszámlálásról szól. Azonban ez az egész procedúra szinte felesleges fáradsággá és pénzkidobássá válhat, mert dr. Majtényi László a datvédelmi biztos megállapodott a KSH elnökével, hogy a számlálóbiztosoknak szóló utasítás úgy módosuljon, hogy a kérdőívek utca, házszám, emelet, ajtó rovatait, vagyis a részletes lakóhely és lakás megjelölést üresen kell hagyni. Márpedig a már említett 2 001. évi népszámlálásról szóló törvény 1. §ának (2) bekezdésében így rendelkezik: "A népszámlálás az ország területén élő vagy bejelentett lakóhellyel, tartózkodási engedéllyel rendelkező magyar állampolgárokra, az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokra és a hontalan személyekre, valamit menekültekre, továbbá az ország területén lévő lakó- és üdülőegységekre terjed ki." A törvény 2. §a pedig taxatíve felsorolja, hogy mely adatok összeírására terjed ki a népszáml álás. Eszerint a természetes személyekre vonatkozóan a nem, születési időpont, lakóhely, családi állapot és ezenkívül 19 másik adattípus összeírását rendeli el. Ezekre vonatkozóan az adatszolgáltatás kötelező, kivéve az egészségi állapotra, vallásra, az an yanyelvre és a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket. Mindezek alapján a lakóhely, ami minden jogi csűréscsavarással szemben a nyilvánvaló eredeti törvényalkotói szándék szerint is a pontos címet jelenti, a törvény szerint kötelezően megválaszolandó kérdések közé tartozik. De ha már a kivételek szóba jöttek, el kell mondanom, a Magyar Igazság és Élet Pártja sajnálja, hogy az anonimitás biztosítéka mellett épp a nem kötelező adatszolgáltatás miatt előreláthatólag nem tudhatjuk meg biztosan, hogy hány vallásos e mber van Magyarországon, ezek melyik felekezethez tartozónak vallják magukat, vagy éppen hányan ateisták. Ugyanígy sajnálatos, hogy Szent István államának megmaradt örökségében nem tudhatjuk meg, hogy milyen arányban vannak pontosan jelen a kisebbségek, a különböző etnikumhoz tartozó magyar és külföldi állampolgárok. (9.00) Márpedig egy államnak nemcsak joga, hanem kötelessége is tudni mindezt, hiszen számtalan területen létfontosságúak lennének ezek az adatok. Az idegenek szálláscsinálóinak nem érdeke a ti sztánlátás. A Budapesti Közigazgatási Hivatal vezetője ugyanis a pontos KSHarányszámok ismeretében és ezekre hivatkozva könnyedén tudná igazolni például a közérdek sérelmét, amikor a külföldiek lakásvásárlását kívánja korlátozni ezeknek árfelhajtó hatása miatt. Szintén sajnálatos az is, hogy noha erre törvényi lehetőség van, a Mazsihisz kizárólagos álláspontja szerint nem került a kérdőívekre a zsidó vallásra és etnikumra történő rákérdezés, miközben, hogy nyugati példát említsünk, NagyBritannia és Kanada esetében az adatlapok mindkét helyen rákérdeznek a hovatartozásra. Miután sokan közülük Izraelre mint anyaországra tekintenek, nem egy törvénytelenül még katonai szolgálatot is vállal az izraeli hadseregben, mindenképpen indokolt lett volna zsidó identitá suk vállalásának teljes körű, törvény által garantált biztosítása. Térjünk vissza azonban a lakóhely kérdésére! A már ismertetett törvényhelyek mellett azért is érthetetlen Majtényi álláspontja, ugyanis pontosan a személyes adatok védelméről szóló 1992. év i LXIII. törvény világosan kimondja, hogy személyes adat - márpedig a lakcím ennek minősül - akkor kezelhető, vagyis gyűjthető, felvehető, tárolható, feldolgozható, hasznosítható és törölhető, ha az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy helyi önkormán yzat rendelete írja elő. Márpedig az idézett népszámlálási törvény a lakóhelyre vonatkozó adatgyűjtést világosan kimondja. Az adatvédelmi törvény azt is kiköti, hogy kötelező adatszolgáltatáson alapuló adatkezelést közérdekből lehet elrendelni. A népszámlá lás pedig - miként már hetek óta halljuk - a legszemélyesebb közügy.
