Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. évi törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FARKAS IMRE (MSZP):
886 De nagyobb a baj a tartalommal. Én egyébként örülök neki, hogy képviselőtársam legalább az ügyben megdicsért, hogy logikus, amit fölvetettem, ámbátor elfogadhatatlan. Mert azt nem gondolnám, és akkor ezt is tisztázni kell - ezzel nyilván belekeveredünk egy érdekes polémiába , hogy nem tudom, ha a parlamentben vita folyik a munka törvénykönyvéről, akkor miért ne lehetne a témához kapcsolódóan bármilyen módosító indítványt beadni. Itt most előkerült az az ötlet, hogy nem, nem, mert a Munkaügyi Tanács munkajogi bizottságában folyt valamilyen egyeztetés, ott valaki azt mondta, hogy hát bizony, ezt talán nem kellene. Akkor most nem értem, hogy ez parlamenti vita, ez törvénymódosítás, amikor a képviselőtársa m is elismeri, hogy bizony ezt a határozott idejű munkaszerződést rendezni kellene. Az nyilvánvalóan olyan helyzet volt a bizottságban, amikor a kollégák kilátástalannak látták, hogy belemenjenek egyáltalán a határozott idejű munkaviszony rendezésébe, mert akkor ugyanilyen szabályokat kaptak volna, mint a többi esetében, inkább hagyjuk, kerüljük a rosszat alapon. Mi viszont úgy látjuk, hogy ha mégis idekerült terítékre a munka törvénykönyve, akkor legalább próbáljuk meg. Abban nem nagyon hiszem, hogy vita v an közöttünk, hogy azért a határozott idejű munkaviszonyt egy kicsit rendezni kellene, vagy legalábbis tiltani, kiszorítani a piacról, mert eléggé elharapózódott, elég gyakori a visszaélés. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra me gadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP. FARKAS IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Számos módosító javaslatunk közül mindössze kettővel és érintőlegesen még kettővel szeretnék foglalkozni. Az egyik a 15., a másik a 18., majd a 38. és a 42. Az 15. ajánlási pontban arról van szó, hogy a 15. életévét betöltött, általános iskolát végzett tanulóknak a foglalkoztatása esetében egy kiegészítést javasoltunk. A kiegészítésnek az a lényege, hogy ezeknek a fiataloknak az alkalmazása esetében külö n jogszabályban meghatározott tevékenységi köröket, feltételeket és óraszámokat kell megjelölni. Ezt két dolog miatt tartottuk fontosnak. Az egyik az, hogy nagyon sokszor, amikor ezeket a fiatalokat alkalmazzák, a tanulókkal olyan munkákat is elvégeztetnek a munkáltatók, olyan óraszámban és olyan körülmények között, amiket az ő esetükben, sőt más munkavállalók esetében sem lehetne megtenni. Mivel ezek a tanulók ebben az egykét hónapos időszakban pluszpénzhez akarnak hozzájutni, nagyon sokszor sem a tanuló, sem a szülője, senki nem mérlegeli, hogy milyen munkát kell végezni, nagyon fontos szempont, hogy dolgozzon a gyerek, és valamennyi pénzhez hozzájusson. A kormányzat sem foglalkozik ezzel a kérdéssel, és mi úgy gondoltuk, hogy erre mégis ki kell térni, hi szen amikor a kormány a munka törvénykönyve kapcsán számos nemzetközi egyezményre hivatkozik, hogy mi mindent kell betartani, akkor úgy gondoljuk, hogy helye van ebben a körben a nemzetközi munkaügyi konferencia 1973. évi 58. ülésszakán elfogadott 138. szá mú egyezménynek is, amit egyébként az Országgyűlés 2000ben a LXIX. törvényként ki is hirdetett ebben az esetben. Ez a törvény forgalmazza meg, hogy a fiataloknak az alkalmazása esetén bizony meg kell jelölni, hogy milyen tevékenységi körben, milyen feltét elekkel és milyen óraszámban dolgozhatnak ezek a fiatalok. Amikor a gazdasági bizottságban próbáltam érvelni a javaslatunk mellett, akkor az előterjesztő képviselője azzal próbálta indokolni, hogy a javaslat felesleges, hogy véleménye szerint nincs olyan k ülön jogszabály, amelyikben meg lehet jelölni a tevékenységi köröket, feltételeket és óraszámokat. Én úgy gondolom, hogy ketté kell választani a problémát. Az egyik, az igazi javaslatunk lényegében a figyelmet hívja fel arra, hogy igenis ezeket a fiataloka t egy Magyarországon elfogadott törvény értelmében is csak meghatározott munkakörökben, meghatározott feltételekkel és óraszámban lehet alkalmazni.
