Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. évi törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP):
883 Tehát úgy gon dolom, azt a határozott idejű munkaviszonyt, amire szükség van, a próbaidő intézménye bőven elrendezi. Ezt mindenképpen rendezni kellett volna. Erre tettünk egy kísérletet, amikor képviselőtársaimmal együtt azt javasoltuk, határozzuk meg, hogy a határozott időtartamú munkaviszony a helyettesítés, a meghatározott munkavégzés és adott feladat ellátása céljából létesíthető, ha ezt a munkáltató jogos gazdasági érdeke vagy a munkavégzés jellege indokolttá teszi. Legalább próbáljuk meghatározni vagy megszorítani, hogy mikor lehet ilyent alkalmazni, és általában is védjük a munkavállalókat a határozott idejű munkaszerződéstől, amikor ez nem indokolt. Azt gondolom, ha még alaposabban neki mennénk, akkor talán még más szabályokat is lehetnek alkotni a határozott idej ű munkaviszonyra, de hogy az előterjesztés egyáltalán ne foglalkozzon vele, ez elég nagy baj. Ehhez képest természetesen mindig valamire való hivatkozással - jogszerkezet, jogdogmatika, jogpolitika - vagy mert nem idetartozik, elutasításra került. Én pedig úgy gondolom, igenis védhető, hogy a határozott idejű munkaszerződést valamilyen módon nehezíteni kellene, pontosan szabályozni, hogy mikor lehet ilyeneket kötni. A következő a 31. pont. Itt olyan dilemmát próbáltunk meg a módosító indítványban rendezni, amelynek egyébként kialakult bírói gyakorlata van, és tulajdonképpen csak ezt szerettük volna most már a munka törvénykönyvében is rendezni, de ezt ugyan elfelejtette a jogalkotó beleírni a módosításba. Viszont arra hivatkozással, hogy a bírói gyakorlat ez t úgyis rendezi, nem kell ezt beleírni mégsem, ezért, bár szakmailag nem vitatta, mégis kimaradt. (22.40) Itt arról van szó, arról az esetről, amikor valakivel folyamatosan, akár ötször is kötnek határozott idejű munkaszerződést, majd az utolsó munkaszerző dés - éppen azért, mert tovább foglalkoztatja a munkáltató tudomásával - átvált határozatlan idejűvé, akkor a kérdés az, hogy mikortól kezdődik a munkaviszony. Hát logikus, és ezt mondja a legfelsőbb bírósági állásfoglalás is, hogy a kezdetek kezdetétől. M i ezt szerettük volna rendezni ebben a módosító indítványban, de hát sajnos nem sikerült. Marad a bírói gyakorlat, ami persze ugyanezt mondja; csak azt nem értjük, hogy szakmailag akkor miért nem lehetett ezt rendezni a munka törvénykönyvében. Egyébként ez nem egy stilisztikai vagy apró probléma. Igenis, a gyakorlatban számtalan vita volt abból, hogy folyamatosan határozott időre alkalmaztak valakit, és amikor ez mégis átváltott, akkor bírói úton kellett elérnie, hogy honnan kezdődik a munkaviszonya, az egy éb járandóságokra tekintettel, természetesen. Úgy gondolom, ezt mindenképpen jó lett volna rendezni, ez egy élő, valóságos probléma. De hát nem sikerült megérinteni a jogalkotóval, és a vitában nem fogadta el az érvelésünket. A következő a 40es. Itt is pr óbálkoztunk egy kis javítással a leírt, megismert szöveghez képest. Az egyik egy szakmai, bár tulajdonképpen stilárisnak tűnő változtatás, mert azt írja az eredeti módosítási szöveg a 40. ajánlásban, hogy figyelemmel kell lenni az irányadó besorolási rends zerre, hogy ha valakit más munkakörben is alkalmaznak. Azonban mi nem nagyon ismerünk ilyet, hogy irányadó besorolási rendszer vagy irányadó besorolási előírás. Azt gondolom, hogy ami itt szakmailag fellelhető, az a '92es MüMrendelet. Ez az ágazatközi be sorolásokról szól, de ez a legtöbb szakma esetében, többek között például a kereskedelem esetében ma már egyáltalán nem használható. És elsősorban azért, mert nem tartoznak bértételek az egyes kategóriákhoz. Tehát tulajdonképpen a besorolás az a cégeknél, a munkáltatóknál van, és főleg ehhez rendelnek bértételeket, ahol van. De ennél is nagyobb kifogásunk és bajunk van. Azért itt már egészen pontosan tetten érhető az a szándék, ami az egész módosításon végigvonul, hogy minden egyes lehetséges esetben és min den módon egy kicsit kedvezni kell a munkáltatóknak. De ezt néha olyan otromba módon teszi az anyag, ami nem is igen érthető. Ugyanez a szakasz próbálkozik azzal, hogy ha valaki - én embert nem sértegettem, csak a szöveget mondom, rögtön kifejtem, hogy mir ől van szó, tehát azt írja a szakasz , hogy ha valaki helyettesítést végez, akkor ha magasabb besorolású munkakörbe tartozó feladatot is
