Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. évi törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP):
884 ellát, ezt természetesen akkor kell csak figyelembe venni, ha a munkavállaló a munkaideje nagyobb hányadában végzi. Ne m életszerűtlen példa az, hogy mondjuk egy árcsoportvezető munkáját elvégzi az áras, de ezt a munkát nem feltétlenül kell napi 8 órában végezni, ez lehet a munkaidejének 203040 százaléka is, de egyszerűen csak akkor kell ezt figyelembe venni, hogy még il yen munkát is ellát, ha több mint 50 százalékában végzi. Úgy gondolom, az lenne a normális, hogy ami munkát elvégzett, azt ki kell fizetni. Erre tesz kísérletet ez a javaslat, s azt mondjuk, hogy az elvégzett munka szerint kell - ha ezt is elvégezte termés zetesen, erre mód van. De miért kell ilyen kis apró trükkökkel nehezíteni az emberek életét, hogy de nem, csak akkor, ha már majdnem teljesen elvégezte? Akkor lehetne írni 8090 százalékot vagy 98 százalékot; úgy gondolom, ez teljesen értelmetlen. Abszolút logikus a módosító indítvány - nem azért mondom, mert én is a beadók között voltam , de ha valaki elvégez egy munkát, akkor azt ki kellene fizetni. Ehhez képest nem volt érv, csak az, hogy nem ide tartozik. Én pedig azt gondolom, hogy ami munkát elvégzet t valaki, azt ki kell neki fizetni, függetlenül attól, hogy a munkaidőnek hány százalékában végezte azt a magasabb munkaköri besorolású munkát. A következő a 48as; képviselőtársaim már erről is tettek említést: ez a bizonyos 10 főt érintő szabály. A csopo rtos létszámleépítésnél jelenik meg ez az ügy. Mi egyszerűen azt mondjuk, hogy ez a 10 fő abszolút indokolható, ezért is javasoltuk, hogy egyszerűen a 20at helyettesítsük mindenféleképpen 10zel. Itt ugye arról van szó, hogy ha egy munkáltatónál több mint 20 fő van, akkor lépnek életbe ezek a szabályok. Azonban elfeledkezik arról, és próbáltunk ezzel érvelni már az eredeti vita során is, a bizottsági vita során is, hogy bizony maga a jogszabály - és most itt nem akarom hosszan idézni a módosítás szövegét - elmondja, hogy ezt telephelyenként kell értelmezni, azokban az esetekben vagy azokban a szakmákban, ahol jellemző a telephelyes megjelenés; tipikusan ilyen a kereskedelem. Hiszen azt gondolom, teljesen normális, általános példa, hogy van egy cég, amelynek az ország különböző részein vannak boltjai, és mindegyik boltban kevesebb foglalkoztatott van mint 20 fő, de több mint 10 fő, ilyen alapon a létszámleépítésnél előfordulhat, hogy a cég szintjén természetesen több mint 20 főt épít le, de az egyes egységekn él, mivel az 20 főnél kisebb, bármennyit leépíthet, ez a cég összességében akár bármilyen számot elérhet. Mi ezért mondtuk, hogy ha már nagyon kicsi az az egység, akkor 10 fő alattiakkal ne foglalkozzunk, de azért úgy gondoljuk, a 20 fő meglehetősen sok, h iszen egy átlagos boltméret 10 és 20 fő foglalkoztatott között van. Természetesen az is logikus, hogy a különböző egységek a különböző munkaügyi központokhoz tartoznak, hiszen az elképzelhető, hogy bármelyik megyében lehet ez az üzlet. Tehát mindenféleképp en védhető ez a javaslat, hogy igenis legyen ez 10 fő, hiszen így bizonyos szakmákban ez a csoportos létszámleépítés kijátszható. Az a gyanúm, és ezzel képviselőtársaim korábbi hozzászólásait csak erősíteni szeretném, hogy ez megint szándékosan van ide bel eírva, hogy azért 20, mert ezekben az esetekben bizony nem kell alkalmazni a csoportos létszámleépítés szabályait. Ugyanis nincs ellenérv, hogy ezt miért nem, mert ez egy elég életszerű példa, hogy bizony vannak olyan szakmák, ahol ezzel a 20 fős szabállya l szinte a teljes létszámleépítés kijátszható, hiszen mondjuk, a kereskedelemben nemcsak 700800 főt foglalkoztató hipermarketek vannak. A következő az ajánlás 53. pontja. Itt egyszerűen csak azt szerettük volna elérni, beillesztettünk egy olyan szabályt, ami szerintünk egyszerűen csak kimaradt a módosításból, hogy milyen kötelezettsége van csoportos létszámleépítésnél nemcsak a munkáltatónak, hanem a felszámolónak, a végelszámolónak is. Egyszerűen azt szerettük volna ide beleírni, hogy köteles legyen a fel számoló és a végelszámoló a munkaügyi központot - ezt jelzi ez a 94/d pont , illetve a munkavállalót - ez a 94/e pont - értesíteni. Nem tudom, ez milyen konvenciót, milyen jogtechnikát, milyen jogelvet rúg fel, ugyanolyan szabályokat, mint ahogy a hasonló törvényekben van, mint például a csődtörvényben igenis kötelessége legyen ezeket a szerveket, illetve a munkavállalót értesíteni, ha erre sor kerül.
