Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. évi törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP):
880 gyermekgondozásról visszatérő kismamát fogják foglalkoztatni az adott munkahelyen. Semmi más, azt mondják, hogy kérem tisztelettel, két egyenlő esélyű munkavállaló, és innentől kezdve a munkaadó joga eldönteni, hogy melyik. Kétségtelen, hogy a módosító indítványunk egy olyan szabályt, kiegészítést írna elő a munkatörvénykönyv e paragrafusához, amelyik azt mondaná ki, hogy ha tetten érhető ez a képességbeli és felkészültségbeli azonosság, akkor segítsük elő ezen paragrafus módosításán ker esztül, amit egy másik paragrafusban már módosítással el tudunk érni; nevezetesen, hogy valóban a nők, és ezen belül is a gyermeket vállaló nők hátrányos helyzete ebben a társadalomban kiküszöbölhető legyen. Ami a következőt illeti, ez a 23. pont, tisztelt elnök úr, amelyik azt mondja, hogy külföldön történő munkavégzés esetén, ha annak időtartama a 30 napot meghaladja, akkor a munkavállalót írásban tájékoztatni kell - nem sorolom fel, hogy miről. Módosító javaslatunk lényege, hogy ne ragaszkodjunk ehhez a 30 napos időponthoz. Azt is elmondom, hogy ennek nagyon gyakorlatias okai vannak. Tessék elképzelni azt a munkavállalót, akit kirendelnek külföldön, mondjuk, egyhetes munkavégzésre, a törvényjavaslat értelmében, az eredeti javaslat értelmében semmilyen írá sos utasítást nem kell hogy kapjon a munkaadójától. Kimegy szabályos útlevéllel, nincs nála semmilyen dokumentum arról, hogy ő munkavégzés céljából elrendelés alapján megy ki, és egyszer csak valahol megállítja egy hatóság, mondjuk, a határon. Ő vagy azt k énytelen mondani, hogy elmegy turistaként, és akkor ezzel félrevezeti a hatóságot, mert akkor egyébként nyugodtan kiengedik, vagy azt mondja, hogy kérem szépen, dolgozni megyek. Utána megkérdezi tőle a határon a tisztségviselő, hogy: és tessék mondani, mil yen papírja van önnek erről? És semmilyen nincs a dolgozó kezében. Úgy gondolom, ha külföldre kiküldenek egy munkavállalót, nem tipikus az, hogy harminc munkavállaló egy autóbuszban utazik egyszerre, hanem bizony például szerelési, fenntartási munkák eseté n igenis tipikusnak nevezhető, hogy egy szervizből kirendelnek egy dolgozót, hogy menjen ki valahova megjavítani egy gépet. Egyedül, teljesen mindegy, hogy milyen eszközzel. Ha az illetőnek nincs semmilyen kézzel fogható dokumentuma, hogy legalább a magyar hatóságok előtt ezt a minőségét igazolja, akkor a legkevesebb esélye van a határ túloldalán megtenni ezt az idegen hatóság tekintetében. Úgy gondolom tehát, itt semmi másról nincs szó, mint hogy kapjon egy hivatalos dokumentumot arról, hogy őt külföldre r endelték ki munkavállalásra, bármilyen rövid időtartamú munkavállalásról van szó. Ami a továbbiakat illeti, tisztelt elnök úr, a következő a 40es. A 40. pontban mi azt írjuk, az a módosításunk lényege - és ez összefügg tulajdonképpen azzal az együtt kezel endő csomaggal, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kellene fizetni , hogy ha a munkáltatónál alkalmazott munkavállalót más munkakörbe irányítják át ideiglenesen, akkor nem általában, mint ahogy önök fogalmaznak, azt mondják, hogy az irányadó besorolási el őírások alapján, hanem mi úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal konkrétabban azt kell megfogalmazni, hogy a munkáltatóknál alkalmazott rendszer alapján kapja meg a magasabb besorolású munkakörbe tartozó feladatokhoz tartozó bért. Gondolom, hogy a szándék mindke ttőnkben, az előterjesztőben és bennünk is ugyanaz volt. Mi úgy gondoljuk, hogy amit mi megfogalmazunk, az sokkal pontosabban fejezi ki annak lényegét, amit egyébként az előterjesztő is szeretett volna kifejteni. Ami az 54est illeti, bár Göndör István kép viselőtársam egy mondattal már utalt rá, tisztelt elnök úr, úgy gondolom, az az apró betűzés, amit mi javaslunk itt, hogy nevezetesen a konzultációt megelőzően legalább 15 nappal a munkáltató legyen köteles írásban közölni a munkavállaló képviselőivel, ez egy minimálisan tartható elvárás lenne egy tisztességes munkaadónál, szemben azzal a 7 nappal, amit önök jeleznek ebben a paragrafusban, mert úgy gondoljuk, hogy itt nem munkanapról van szó egyébként általában, és bizony, ez egy nagyon rövid határidő, ha
