Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
741 Ilyen megfontolásból példá ul Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottai nem köztisztviselők, ugyanakkor viszont köztisztviselőnek minősülnek az Országgyűlés Hivatalában, az Alkotmánybíróság Hivatalában, az Országgyűlési Biztosok Hivatalában, az Állami Számvevőszékben vagy a Gazdasági Versenyhivatalban dolgozók, akik a Nemzeti Bankhoz hasonlóan szintén a központi kormányzattól független intézményekben dolgoznak. A példával csak érzékeltetni kívántam, hogy a köztisztviselőkre irányuló jogalkotás iránya nálunk még nem egyértelm ű, és a nyugateurópai gyakorlat sem kiforrott. 1992ben nagy előrelépés volt az, hogy a korábban mindent, az államigazgatást, az igazságszolgáltatást, a gazdasági és társadalmi életet átfogó államhatalom szervezetei közül kiemeli a törvény azokat, akik te vékenysége révén válik valósággá az államhatalom akarata, a gazdaság befolyásolása, a közrend és a honvédelem biztosítása, a nyilvántartások vezetése, az oktatás és az egészségügy megszervezése, a szociális védőháló kiépítése és működtetése területén. A ki lenc esztendővel ezelőtt hatályba lépett törvény jól szolgálta a társadalmigazdasági átmenetet, de most a törvényjavaslat szerint mintegy száz helyen változtatásra szorul. Milyen irányúak ezek a változások? A közvéleményt érdeklő változásokat csak üdvözöl ni lehet. Az 1992. évi köztisztviselői törvényt követően ugyanis sajnálatosan leértékelődött a közszolgálatban dolgozók munkája, létbiztonsága és fizetése. Ha e törvényjavaslat nyomán nem is sikerül visszaállítani az Antallkormány idején biztosított minim álbérhez viszonyított köztisztviselői alapilletményeket vagy a köztisztviselőkre vonatkozó végkielégítési szabályokat, a jelenhez viszonyítva egyértelműen javulni fog a köztisztviselők megbecsültsége. Az elmúlt években ugyanis a költségvetés egyensúlyi gon djaira történő hivatkozással rendszeresen csökkentek a köztisztviselők reálkeresetei, fokozódott a lemaradásuk a versenyszféra kereseteitől, miközben az itt dolgozók munkaterhei növekedtek. A törvényjavaslat egyik legvitatottabb eleme a kiemelt főtisztvise lői kar létrehozása. A törvényjavaslat indoklása szerint ezzel a kormányzat szándéka az, hogy kialakítson egy kis létszámú, de szakmai felkészültsége és tájékozottsága miatt ütőképes, biztonságot jelentő, távlatokban gondolkodó szakmai elitet. A főtisztvis elők segítik majd a közigazgatási stratégiai döntések, programok előkészítését és végrehajtását, valamint az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok ellátását. Mindeddig a Miniszterelnöki Hivatal állománya töltötte be ezt a szerepet, és a fő kérdés az, hogy szükségese egy újabb területtel erősíteni a kancellária típusú kormányzást a koalíciós típusú kormányzás rovására. A főtisztviselői kar intézménye több uniós országban már elfogadott és bevett gyakorlat, de ezen országokban ez a megoldás lényegében kiváltja a nagyobb létszámú kancellária szükségességét. E törvény indoklása során eddig még nem merült fel annak az államigazgatási filozófiának az előtérbe kerülése, amely a távlatban csökkentené a Miniszterelnöki Hivatal létszámarányát a többi minisztériuméhoz viszonyítva, és ehelyett a főtisztviselői kar megalakítását szorgalmazza. Úgy tűnik, hogy a kancellária változatlanul fennmarad, és a főtisztviselői kar révén most már a minisztériumokban is további teret nyer. Ily módon valóban nő a közp onti akarat hatékonysága, de fennáll az a veszély is, hogy formálissá válhat a koalíciós kormányzás. Lehet, hogy emiatt a kormányzati stabilitás árát, a kisebb koalíciós partnerek minisztériumokon belüli érdekérvényesítő képességének a csökkenése miatt, a parlamenti instabilitás területén kell majd megfizetni. Politológiai értelemben - mondják az MDF szakértői - a kancellária plusz főtisztviselői kar együttes léte csak az egyenrangú pártok koalíciós kormányzása esetén nem fenyegeti a kormány parlamenti hátt erét. Gémesi György képviselőtársam, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka már kifejtette, hogy a törvényjavaslat több helyen sérti az önkormányzatok önálló munkaszervezési jogosítványait. Ellentétes az önkormányzati törvénnyel, amely szerint az önkormányz at maga határozza meg szervezetének és működésének rendjét. Például a kötelező heti 40 órás munkaidőbeosztást az
