Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz):
729 A másik vitatott kérdés a személyi hatály kérdése. Véleményem szerint helyes az az álláspont, mely szerint köztisztviselőnek csak az minősülj ön, aki közhatalmi funkciót lát el. A fejlett közigazgatású államokban ez általános tendencia. A köztisztviselői minőséget ugyanis két tényező határozza meg: a munkáltató szervezeti jellege, valamint az ellátandó feladat közhatalmi sajátossága. A fent neve zettek körében ez utóbbi nem áll fenn, ezért az a javaslat, hogy a munka törvénykönyve hatálya alá tartozzanak, helyes megoldás, mert az eddiginél rugalmasabb szabályok fogják rendezni ezeknek a személyeknek a jogállását, s egyben a korábbi törvényből adód ó kötöttségeik is csökkennek. Viszont továbbra is fenntartandóak a közhatalmi munkahelyből adódó speciális szabályok, így a titoktartási nyilatkozat, az alapvizsgakötelezettség. A munkaszerződéssel személyre szabottan történő jogviszony létesítése kerül e lőtérbe, azzal, hogy a nevezetteknél az eddig megszerzett jogosítványok nem csorbulhatnak. Átgondolandóak továbbá a helyzetükből adódó egyéb speciális esetek is. Egy példát mondanék: például a köztisztviselői napon mi történik a foglalkoztatottságukkal, hi szen ez munkaszüneti nap lesz? Tisztelt Országgyűlés! A legtöbb kifogás talán a vagyonnyilatkozattal kapcsolatban merült fel. Már vita volt az érintettek számának a meghatározása során is; nyilvánvaló, hogy az ellenzék által megjelölt 300400 ezres szám re ndkívül eltúlzott; a mintegy 4045 ezer köztisztviselő és a 4 ezer rendvédelmi alkalmazott esetén is mintegy 150180 ezer személyről beszélhetünk - igaz, ez sem alacsony szám. E javaslattal kapcsolatban szeretném leszögezni, hogy a köztisztviselők túlnyomó többsége rendkívül becsületes, tisztességes munkát végez és tisztességes életet él. A vagyonnyilatkozat nem az ő ellenükre történne, hanem értük lesz, azokért, akik tiszta lelkiismerettel végzik közszolgálati munkájukat. Való igaz, hogy a vagyonnyilatkoza t nem csodafegyver a korrupció elleni harcban, csupán annak egyik eszköze, de ez irányban mindenképpen az első komoly lépés. Továbbá jelentős társadalmi igény is van arra, hogy a törvénymódosítással érintett személyi kör vagyoni viszonyai, esetleges vagyon gyarapodása átlátható legyen. Tehát nem öncélú a jogintézmény bevezetése. A Fidesz vezérszónoka ismertette azokat az adatokat, amelyek az OECD tagországainál a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatosak; ezekről nem kívánok szólni, viszont a főbb elveket azért é n is szeretném rögzíteni. A tagországok rendkívül szigorú bevallási követelményeket támasztanak a köztisztviselők vezetői állománya esetében, többségében megkövetelik a vagyonról és a pénzügyi helyzetről történő információadást. Az információt belső haszná latra biztosítják és titkosan kezelik. Többségében már a közszolgálatba történő belépésnél kérik ezt. Mint említettem, a köztisztviselők túlnyomó többsége tisztességes, becsületes, úgy gondolom, így nincs mitől tartaniuk a nyilatkozattételi kötelezettség m iatt. A nyilatkozattétel egyébként beosztástól függ, és 15 év között váltakozik a gyakorisága. Figyelemmel kell lennünk azonban arra, akár módosító indítványokkal is, hogy az áthelyezéskor történő bevallási kötelezettséget alaposabban kell szabályozni, hi szen kijátszható a vagyonnyilatkozattételi kötelezettség is. Az ellenőrzésükkel kapcsolatosan is ellenvetések merültek fel a közszolgálati ellenőrzési hivatal tervezett létrehozása kapcsán. Tény, hogy nagyszámú nyilatkozat kezelése válik szükségessé, az a zonban nem várható el a köztisztviselő munkáltatójától, ha indokolatlan vagyongyarapodás gyanúja merül fel, hogy "nyomozásba" is kezdjen. A probléma észlelése elvárható, de az eljárás lefolytatását egy független szervezetre kell bízni. Ezáltal kiküszöbölhe tő az is, hogy a munkáltató olyan ismeretek birtokába juthasson, amely a munkavállaló és közte szükségszerűen fennálló egyenlőtlenséget fokozza. A vagyonnyilatkozat a jelentős anyagi megbecsüléssel együtt elősegítheti, hogy minél kevesebb köztisztviselő in ogjon meg egyegy korrupciós ajánlat esetén. Végül szeretnék néhány gondolatot felvetni az önkormányzati köztisztviselőkkel kapcsolatosan. Ami igaz nemzetközi viszonylatban a központi államigazgatási szervekre, az igaz helyben a
