Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
699 kimerítsen, az elmúlt hetek a k özös vezetésre hivatott SZDSZMSZPkoalíció szétesésének, a két vezető párt egymással való szembefordulásának meghökkentő helyzetét is megteremtették. (0.40) Aztán, hirtelenváratlan, a két párt elnöke békejobbot nyújtott egymásnak - de hihetünke abban, h ogy ez a béke az önkormányzat koalícióját is áthatja majd? Mindeközben, ha egy telekfoghíjon hozzáfognak egy ház alapozásához, a mellette lévő ház megrogyik, a falak omlanak. Hogy konkrétumot is hozzunk: a józsefvárosi Víg utca 7ben, miközben egy új épüle t munkagödrét ásták, a szomszédban álló ház fala megrepedt, a tűzfal rádőlt a munkagépre, a tető is megroggyant, a ház életveszélyessé vált, a lakókat ki kellett költöztetni, s közben az építést végző cég nem volt hajlandó elárulni, hogy ki a megbízójuk, é s ez nem egyedi eset. A következő híradás már így szólt: ismét omlott fal a Józsefvárosban. Ugyanakkor a Józsefváros úgy élte át vagy úgy élte meg az ezredfordulót, hogy az önkormányzati lakások 60 százaléka komfort nélküli szükséglakás. És nem jobb a hely zet több más kerületben sem. Az építkezés tehát Budapest létét jelenti, ez pedig nem lehet csak a kerületek feladata. Hol van az az idő, amikor az építési láz nem mennyiséget termelt csupán, hanem már 1808ban megalakult a Szépítő Bizottmá ny, majd 1870ben a Budapesti Közmunkatanács Európa legszigorúbb építési szabványait írta elő és követelte meg minden építőtől? Hol van az idő, amikor az Amerikából Európába küldött építészek Budapestet Európa hat legfontosabb városa közé sorolták? Szeress ük hát annyira Budapestet, hogy minden párt rá vonatkozó szándékának politikai tartalma a város építését, szépítését, lakóinak biztonságát és kényelmét szolgálja! Az új évszázadot ezzel a reménnyel kellene megtöltetnünk. Köszönöm szépen. (Kékkői Zoltán és dr. Csapody Miklós tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Kopácsi Sándor élete lezárult" címmel. Megadom a szót. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Há z! Kopácsi Sándor, Budapest egykori rendőrfőkapitánya pénteken reggel Torontóban meghalt. A rövid, szikár életrajz így szól: 1922ben Miskolcon született. Apja vasesztergályos volt és a Magyar Szociáldemokrata Párt egyik helyi vezetője. Már 15 évesen részt vett egy nyilasellenes röplapakcióban, ahol comblövést kapott. Miskolcon fémipari szakiskolát végzett. A háború alatt a Dimávagban esztergályosként helyezkedett el. A német megszállás után csatlakozott a Mokán ellenállási mozgalomhoz, családjával együtt. Szülővárosa felszabadulása után beosztották az új karhatalmi szervezetbe, és belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1949ben a rendőrtiszti iskola és két pártiskola elvégzése után a pártközpont karhatalmi osztályára helyezték. 1949 őszén kétéves pártfőiskolá ra küldték, majd a rendőrség pártapparátusának élére nevezték ki. 1952től Budapest rendőrfőkapitánya. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után egy nyílt rendőrségi pártértekezleten felszólalt Rákosi Mátyás ellen. A poznani események hatásá ra a honvédség és a rendőrség főtisztjeinek értekezletén kijelentette, hogy a népre nem lőnek. Saját élményemből toldok be ide: 1956. október 23án reggel a rendőrök felfegyverkezve, géppisztolyokkal jelentek meg az utcán. Előtte Kopácsi Sándor rendőrfőkap itány eligazította őket és megtiltotta nekik, hogy a fegyverüket használják. Az egyik őrmester megkérdezte: mit tegyünk, ha el akarják venni a fegyverünket? Akkor se lőhetnek - válaszolta Kopácsi. Valóban, a rendőrök nem is lőttek sehol a forradalmárokra, a felkelőkre, vagyis miránk. Nagyon nagy szolgálatot tett ezzel, és a vérontást kerülte el. Valójában nem is volt barikád, mert csak az ÁVHsok lőttek ránk, sem a katonaság, sem a rendőrség nem tüzelt magyarokra.
