Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
698 rendszer évtizedeken át akadályozta az ország felzárkózását a fejlettebb világho z, az effajta sematikus, propagandisztikus értékelésekkel nem lehet mit kezdeni. Hogyan magyarázzák meg a Schmidt Máriaféle kurzustörténészek, hogy a kommunista vezérek többnyire egy felszabadítónak ismert ideológia mentén fellépő önfeláldozó szabadsághar cosokból lettek egy szörnyű diktatúra elkötelezett hívei, hogy aztán egy részük - az Angyal Istvánokra és Nagy Imrékre gondolok - a felszabadító eszmékhez ragaszkodva, a kommunista rendszerrel szemben váljon újra szabadságharcossá? Hogyan magyarázzák meg, hogy olyan kiváló írók, filozófusok voltak a kommunista mozgalom elkötelezett hívei, mint a francia Louis Aragon és Roger Garaudy, a német Bertold Brecht, a spanyol Jorge Semprun vagy a magyar Lukács György és József Attila, hogy aztán egy részük szembe is forduljon a kommunista mozgalommal? Hogyan is lehetne meghaladni a kommunista múltat, ha nem értjük meg a mibenlétét? Az effajta emléknap a szembenézést nem segíti, csak a propagandát. Fel kell tételeznünk, hogy a Fidesz propagandistái maguk sem hiszik el primitív propagandaszövegeiket, csak mondják, hátha mások majd elhiszik nekik. Már csak azért is fontos lenne valóban megérteni a XX. század történetének ezt az elemét, mert a kommunista mozgalom nem az első olyan szabadságmozgalom volt a történelemben, a mely gonosztevőkké változtatta a szabadság elkötelezettjeit. Nem az első volt, s félő, hogy nem is az utolsó. Manapság is megfigyelhetjük, hogy miképpen szorgoskodnak a szabadság, a jogállamiság egykori elkötelezettjei a jogállam felszámolásán, attól a meg győződéstől vezettetve, hogy az ő számukra a kitüntetett cél minden eszközt szentesít. De hát nem az ilyen meggyőződés tette az egykori kommunistákat is gonosztevőkké? A nácik áldozatává lett cseh kommunistával, Július Fucikkal mondhatjuk a XX. századi tör ténelem ismeretében: "Emberek, legyetek éberek!" Itt és most, 2001 Magyarországán is. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kormányképviselőt nem látok a teremben, úgyhogy a kormány nem fog válaszolni az elha ngzottakra. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr: "Koncepcióhiány a lakóházak építése és renoválása körül" címmel. Megadom a szót. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársai m! Most Budapestről fogok beszélni. Talán csodálkoznak, talán kétségbe is vonják, hogy a parlamentben - bár napirend utáni megszólalásban - jogom lenne ezt tenni, de nagyon sok ok és érv szól amellett, hogy erre vegyem a bátorságot; elsőrendűen az a tény, hogy képviselők vagyunk. Ezt a funkciót vállalva, a választók gondjainak, érdekeinek képviseletét vállaltuk. Ma ez az evidencia kötelez. Úgy vélem ugyanis, hogy nemcsak az én tapasztalatom, hanem sokunké, hogy politikai összejövetelek nélkül is, politikai szándék nélkül is, az emberek minden civil szférában politizálnak, és Budapest lakói egyre nyugtalanabbul, türelmetlenebbül, sőt már idegesen beszélnek arról, hogy mi lesz itt, mi lesz ezzel a várossal, azaz az életünkkel, a mi életünkkel. Mert ma már mind enki számára nyilvánvaló lett a tény, hogy tizedik éve Budapest a saját önkormányzata számára nem más, mint a politikai csatározások, s egyre inkább csaták színtere és ürügye. A lakók nem a sajtóból, nem kommunikációs forrásokból, nem más nézőpontja szerin t tájékozódnak erről, hanem nap mint nap a saját bőrükön, a saját hétköznapjaikban érzik és élik meg a helyzet egyre súlyosbodó, sőt elmérgesedő voltát. És ezen mit sem csodálkozhatunk, hiszen a Fővárosi Önkormányzat folyamatosan szegül szembe minden kormá nyzati szándékkal, de a saját kebelén belül élő kerületi önkormányzatok érdekeivel is, minden meggondolás nélkül harcol a vezető koalíción kívül lévő pártok, képviselők szándékai, javaslatai ellen, és hogy minden lehetőséget
