Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
697 Én erre ígéretet te hetek, hogy ezeket a részterületeket kézbe vesszük és forszírozzuk, de azt várni, hogy e területen, akár a közeljövőben is, nem vagyunk kitéve hasonló jelenségeknek, amikor végül is nincs más hátra, mint az iciripicirik ügyében valamifajta állami interven cióért kiáltanak; de nincsenek rendszereink, tehát ilyennek azért addig, amíg ezeket a szabályokat meghozzuk, sajnos, ki vagyunk téve. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkö n határozunk. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A mai napon - a tegnapi napon - napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Hiszik is vagy csak mondják ? - X." címmel. Megadom a szót. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Az Országgyűlés jobboldali többsége tavaly határozatot hozott arról, hogy az iskolákban minden évben emléknapot szenteljenek a kommunista d iktatúrák áldozatainak. A jobboldal elzárkózott attól, hogy a javasolt emléknap mindenféle diktatúra áldozatairól szóljon, holott Európa és azon belül Magyarország XX. századi történetében nem csak kommunista diktatúrák szedtek áldozatokat. A szabad demokr aták nem szavazták meg a javaslatot, mert nem hívei az iskolai élet átpolitizálásának, a történelem sematizálásának, és mert számítani lehetett arra, hogy nem az emlékezés, nem a múlttal való szembenézés, hanem egyfajta egyoldalú, hamis történelemkép sulyk olása a valódi cél. Egy héttel ezelőtt, amikor a kormány megtartotta a maga rendezvényét, kisajátítva erre a célra az ország Házát, messzemenően beigazolódott, hogy joggal mondtunk nemet az emléknapra. Olyan szónokokat hívtak meg a szervezők, akik a mára v égletesen megosztottá vált '56os csoportok jobbszárnyához tartoznak, s akik az országházi emelvényről az egykori hóhérok örököseiként átkozták ki a magyar politikai közösségből a mai szocialistákat. A jövő évi választási kampányt előkészítő politikai akci ónak lehettünk tehát tanúi. Minthogy napnál világosabbak az ezt a néhány napos kampányt vezérlő sanda szándékok, nem is erről akarok a továbbiakban beszélni, hanem az emléknap kapcsán elhangzott úgynevezett értékelések tartalmáról. Legjobb, ha a legszélese bb közönséget elérő szövegből, a FideszMIÉPtelevízió február 23ai Híradójának felvezető szövegéből indulunk ki. Ebből a szövegből megtudhattuk például - idézem , hogy "1917. november 7én a bolsevikok által irányított felheccelt munkások elfoglalták a Téli Palotát, és az eluralkodott zűrzavarban átvették a hatalmat", meg hogy "sikertelen értelmiségiekből, kétes egzisztenciákból" lettek a kommunista vezetők, továbbá, hogy a "kis diktátorok milliószámra gyilkolták vélt és valós ellenfeleiket, és kényszerí tették őket munkatáborokba, a gulagra"; hogy "a kommunizmus megsemmisítette a régi társadalmi vezető osztályokat, az államosítással megszüntette a polgári magántulajdont, ezzel kívánva elérni a régóta hirdetett, de álságos egyenlőséget", míg "valójában csu pán a kommunista vezetők, a párt funkcionáriusai élvezték a kiváltságokat". Abban az országban, ahol közvéleménykutatások szerint a legtöbb embernek Kádár János a XX. század legpozitívabb politikusa, az effajta sommás értékelés aligha talál utat az embere k gondolkodásához. Éppen mert a kommunista diktatúrák valóban magyarok százezreinek, világméretekben pedig emberek millióinak törték derékba az életét, éppen mert a kommunista
