Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
696 is elég alacsony szintű, legalábbis ezt bizonyította a múlt e gynéhány éve, így vannak csődök a különböző feldolgozóiparok területén, és krumplival fürdenek be, hússal fürdenek be, tejjel, mikor mivel. Aztán van egy olyan, ami az általános gazdasági viszonyunkra jellemző, hogy a mi törvényeink igazándiból nem nagyon szankcionálják azt, aki gonosztevő. Kis Zoltán képviselő úr említette azt, hogy jobb helyeken azért letiltják a pályáról ügyvezetőként az illetőt, sőt alapítóként is van, aki ilyen disznóságban benne van. Erre voltak próbálkozások, nem nagyon ment át a tár sasági törvénybe, de erről persze nem lehet lemondani. Aztán károsodhat a termelő például - és ez meglepő dolog lesz - időnként a sajtótól is. Tessék arra gondolni, hogy aratás előtt tonnaszámra jönnek azok a hírek, hogy istentelen nagy termés lesz mindenh ol. Nyomják az árat lefele, tart ez mindaddig, míg a kombájnok el nem kezdenek dolgozni, a kombájn elől el nem viszik, három héttel később meg az ár följebb van. Ennek sem tudtuk elejét venni, nem tudom, melyik törvény a felelős érte, de évről évre ez ment . Aztán károsodik a termelő azért, mert egyszerűen a piac olyan, amilyen. Tényleg vannak áringadozások, mégpedig nem is kicsik. Erre se nagyon tudtunk túllépni azon a modellen, amit még a kései szociból cipeltünk magunkkal, például az exportártámogatások, amit egyébként nemzetközi szervezetek kritizáltak, bíráltak, itt a Házban is volt ezzel kapcsolatban baj, meg kormányzati hiba is volt ezzel kapcsolatban elkövetve; az sem piackonform. Tehát miután ennyi minden bajforrás van, ami zavarja a termelő biztons ágát, körülbelül ennyi fronton kell harcolnunk is. Mit lehet tenni? Egyrészt át kell menni a polgári törvénykönyv megfelelő szakaszain, meg a társasági törvényen, de ezt csak normatív jelleggel tehetjük, nem mondhatjuk azt, hogy ez csak mezőgazdasági cégek re vonatkozik vagy élelmiszeripariakra, ez természetes és világos. Aztán kell foglalkozni ilyen szempontból a sajtóval, és azt hiszem, egészen másfajta - és ez már az agrárrendtartás dolga - rendszert kellene üzemeltetni, például valami olyat - és ezen má r gondolkodunk , hogy a főbb alaptermékekben, mondjuk, nagyjából a tőzsdén jegyzett termékekben, folyamatosan opciós lehetősége lenne a termelőnek, hogy megszabaduljon a készletétől, ha és amennyiben tetszik neki az az opciós árszint; betegye a közraktárb a, és aztán, ahogy elhangzott, ha nála az ár végül is az értékesítéstől jobb, akkor részesül még a többletből, de az az ár már az a szint, amin már ellökte magától a rizikót. Ilyen rendszert be akarunk vezetni. Lenne egy sajátos, a piaci helyzetre adott ve tülete ennek a kérdésnek, az, hogy előbbutóbb - és erre is az előkészületekkel elindultunk - el kell kezdeni foglalkozni a birtokpolitikával. Tehát e kéréseknek, amelyeket frakciótársaim felhoztak, jelentős része egyszerűen abból adódik, hogy a termelő ab ban a termékben olyan kis méretű, és a piaci áttekintése, tájékozódóképessége olyan csekély, és bizonyos értelemben gyámoltalan és védtelen, hogy sorozatosan ki van téve az átverésnek - ha szabad ezt mondani, azt hiszem, hogy ilyenkor, éjfél után már az em ber megengedhet ilyen szót is. (0.30) Sorozatban ki van téve, kvázi egy kicsit a szociális problémákat is transzferálja a gazdasági szférába. Egy birtokpolitikával, ami valahol egy optimális birtokméretet - ez persze eltérő regionálisan, ágazatok szerint - kialakít, ahol a gazdálkodás tartósan jövedelmező lehet a bevételekből és az aktuális támogatásokból, ott egyfajta gazdasági profizmus is kialakult. Régen is volt ilyen, a középparaszt abban az időben profi volt, tudta pontosan, hogy mit kell csinálni, mi t hova kell rakni, a Hangyával mit kell tenni, ma pedig nemigen tudják. Azok az iciripicirik nem nagyon tudják, ők ki vannak téve igenis naponta. Ebben az esetben, ha ez a birtokpolitika beáll, akkor a kérdések egy jelentős részét be lehet utalni a szociá lis szférába. Tehát nagyjából, azt hiszem, ez lenne az az intézkedéscsomag, amelyet nemcsak egy törvényben... - és ezért is ilyen nehéz ez, mert ha azt mondanák, hogy egy húzást kell csinálni, és a kérdés megoldódott, azért ilyen nehéz.
