Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - A Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjával érintett törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános v... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
57 döntésétől függ, hogy a katonai jellegnek megfelelően milyen önállóságot ad magának a haderőnek. Ez az a nagy probléma, amit körül kellett járnunk, és amit végül ki kellett hordanunk. A Magyar Honvédség és a honvéd ve zérkar integrációja az elmúlt évek történésének egyik rendszeresen visszatérő és mindenképpen megoldásra váró problémája volt. A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról szóló 86/1995. számú országgyűlési határozat végrehajtását a jelenlegi kormány 1998ban nem folytatta, ami ismét elodázta a honvédség felső szintű vezetésének rendezését. Ami még ennél is súlyosabb: tovább növelte a honvédség amúgy is sűrűsödő gondjait, problémáit, és 2000re gyakorlatilag válságközeli helyzetet idézett elő. A Magyar Hon védség több mint tíz éve az állandó átszervezés állapotában volt, de ha régi katonákkal beszélünk, akkor azt mondják, hogy az elmúlt húsz évre ez volt a jellemző. Amikor mi kézhez vettük a Néphadsereget 1990ben, akkor 165 ezer volt a létszáma, ezt lecsökk entettük közös akarattal 95 ezerre, majd a következő ciklusban 60 ezerre, végül úgy tűnik, beállt az az európai és a nem létező NATOnormáknak megfelelő szint, ami a 45 ezer fős hadsereget - illetve pontosabban a 37 ezer fős tényleges és a háttérintézménye ivel együtt 45 ezer fős hadsereget - célozza meg. Ugyanakkor a személyi állomány hihetetlenül sok hányattatáson ment keresztül, és e helyről is szeretném megköszönni azoknak a kitartását, akik végig a Magyar Honvédség tagjai maradtak és erősítették a magya r véderőt. Úgy gondolom, most már rendet kell tenni és a végső átalakítást kell megejteni, hiszen igen nagy számban mennek el jól képzett tisztek, tiszthelyettesek, százával a Magyar Honvédségből, ami nem megengedhető. A kormány csak az ellenzék erőteljes szorgalmazására és a NATOharmonizáció parancsoló szükségére határozta el magát és végezte el az úgynevezett stratégiai átvilágítást, és benyújtotta az Országgyűlésnek a honvédség átalakításának folytatásáról rendelkező határozati javaslatot. Az átalakítás kétéves késéssel, az elmúlt év második felében beindult, illetve folytatódott, de az eltelt néhány hónap tapasztalatai egyáltalán nem megnyugtatóak, amelynek alapvető oka az, hogy a kormány nem végezte el döntéseinek hatáselemzését, és emiatt főként a hum án területen, vagyis emberi vonatkozásban komoly hiányosságok és váratlan nehézségek mutatkoznak, és a kormányfő időnkénti kézi vezérlései, különösképpen az átalakítást irányító vezetés és vezetők tekintetében csak tetézték a zavart, és fokozták az amúgy i s tapasztalható bizonytalanságot a személyi állomány körében. Az átalakításról szóló 61/2000. számú országgyűlési határozat mindössze egy rövid utalással rendelkezik arról, hogy a 2000. év végéig végre kell hajtani a honvéd vezérkarnak a Honvédelmi Miniszt érium szervezetébe történő integrálását. A megfogalmazás szűkszavúsága és a minden alapot nélkülöző rövid határidő az integráció kérdéskörének elnagyolását tükrözte. A HM csak később döbbent rá arra, hogy a honvéd vezérkar integrálása nem egyszerű rutinműv elet, hanem tekintettel az alkotmány és a hadtörvény módosítására, kétharmados parlamenti döntést igényel, mely csak a pártok konszenzusa alapján képzelhető el, és ehhez elengedhetetlenül szükséges egy alapos hatpárti egyeztető tárgyalássorozat. Erre végül is sor került, amiért ezúton is szeretném becsülésemet kifejezni a Honvédelmi Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium illetékeseinek, valamint szakembereinek. Ennek eredményeként egy mindenki által elfogadható kompromisszum született, amelynek normasz övegét az Országgyűlés napirendjén lévő két törvényjavaslat tartalmazza. Ma már bizonyosság, de két évvel ezelőtt is vélhető volt, hogy a honvédség ilyen nagyszabású átalakításához, annak sikeres vezényléséhez stabil, határozott felső szintű irányító és ve zető szervre van szükség, ezért célszerűbb lett volna az integrációt hamarább megvalósítani, illetve a honvédség jelenlegi átalakítását ezzel a feladattal kezdeni. Számunkra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az egyre növekvő létszámú és burjánzó szervezetű H onvédelmi Minisztérium nem tud hatékonyan működni, és a kialakult belső feszültségek, hatásköri problémák és villongások, személyi ellentétek immár nem előrevivői, hanem egyre inkább hátráltatói az új helyzetből fakadó, mind sokrétűbbé váló vezetési követe lmények teljesítésének, valamint a honvédség átalakításának.
