Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 16 (189. szám) - Az atomenergia 1999. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
556 A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint 1999ben a világ 31 országában 436 atomerőművi blokk működött. Az at omerőművek részesedése a villamosenergiatermelésben világviszonylatban elérte a 17 százalékot, míg Magyarországon ennek kétszerese, 38,5 százalék az arány. Többet kockáztatunk tehát, mint más országok, ha vélelmezetten hiányos biztonsági intézkedésekre hi vatkozva ugyanolyan támadásokat intéznének a hazai villamosenergiaszükségletet mintegy kétötöd részben fedező Paksi Atomerőmű működése ellen, mint amilyen - tegyük hozzá - megalapozatlan támadásokat szoktak indítani a NyugatEurópában működő atomreaktorok működése ellen is. Mind az energetikai szerepköre miatt, mind a szigorú biztonsági követelmények folyamatos ellenőrizhetősége miatt kulcskérdésnek tekintem a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság állami tulajdonban maradását és állami felügyelet melletti továb bi működtetését. Erre, tehát a jövőben is változatlan tulajdoni állapot fennmaradására vonatkozóan semmilyen utalás nincs a jelentésben. Kellene egy határozott ígéret, hiszen ez is egy biztonságos működést szavatoló garancia. (13.30) Tudom, hogy a jelentés mondanivalója nem szűkülhet le csupán a Paksi Atomerőműre, hiszen az országban a jelentés adatai szerint 1240 munkahelyen alkalmaznak radioaktív anyagot vagy ionizáló sugárzást előállító berendezést. Ezeken a sugárterheléssel járó munkahelyeken 14 700 mun kavállaló vagy egyéni vállalkozó dolgozik. Nagyobb problémát sehol nem jeleztek, sem a munkahelyek ellenőrzése, sem a dolgozók egészségi állapotának felmérése során. Ezért a továbbiakban csak a Paksi Atomerőmű biztonsági intézkedéseiről kívánok szólni. A P aksi Atomerőmű Részvénytársaság 2002ig terjedő középtávú fejlesztési tervét mintegy 100 milliárd forint költség árán teljesítik, amelynek nagyobbik része a biztonságnövelő intézkedéseket szolgálja. A biztonságnövelő intézkedések megvalósulása után a Paksi Atomerőmű biztonsága már nem marad el a folyamatosan korszerűsített, vele egyidős nyugati atomerőművek színvonalától. Ennek a programnak a keretében 1999ben az atomerőmű 10 milliárd forintot fordított biztonságnövelő intézkedésekre. Tisztelt Ház! A bizto nságnövelő költségek jelentős hányadát emésztik fel a nagy aktivitású hulladéktárolók telephelyének kiválasztására indult kutatások. Az egyik ígéretes lehetőséget a Mecseki Ércbányászati Vállalat a bányatérség közelében tárta fel. Az uránérctelepek felkuta tása közben olyan agyag tartalmú kőzetet találtak, amelyik alkalmasnak mutatkozik a nagy aktivitású, radioaktív hulladékok elhelyezésére, mert jó vízzáró és radioaktív izotópokat megkötő képességgel bírnak. Az uránbánya kedvező helyzetű vágataiból kiindulv a 1994 nyarán ezer méter mélységben megkezdődött a kiégett fűtőelemek tárolására alkalmas telephelykiépítési lehetőségek vizsgálata. A hét éve folyó kutatások eredményeként az előkészítés ez év közepéig olyan állapotába jutott, hogy az Országos Atomenergi a Hivatal elkezdte kidolgozni azt az előterjesztést, amelynek ismeretében a kormány, valamint a parlament döntést hozhatott volna a beruházás megindításáról. A kormányhatározat megszületése előtt új helyzetet teremtett az Országgyűlés november végi döntése a kétéves költségvetési vita egyik szakaszában. A szavazás következményeként mintegy 2,2 milliárd forinttal csökkentették a hulladéktároló építésének az előkészítésére szánt költségkeretet, hivatkozva arra, hogy még nem időszerű elkezdeni a beruházást. A döntés következtében jelentősen csúszhat a magyarországi keletkezésű, kis és közepes aktivitású nukleáris hulladékok elhelyezésére alkalmas végleges lerakó megépítése. Tudom, hogy a kutatások és a majdani kivitelezés költségeinek biztosítására létrehozott nukleáris pénzügyi alap részleges befagyasztása nem jelenti a további munkálatok teljes leállítását, de nem vagyok egészen nyugodt, hiszen úgy látom, a jelentésben nem tükröződnek azok az álláspontok, amelyek mind az Országgyűlés környezetvédelmi bizottság ában, mind a kormánynak a bizottsági módosító indítványt elbíráló szakmai hátterében többségében voltak. Remélem, ha ilyen fontos kérdésben szögesen ellentétes vélemények léteznek, és ennek létét nem észlelem a jelentésben, akkor
