Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 16 (189. szám) - Mádl Ferenc köztársasági elnök átirata az Országgyűléshez miniszteri megbízatás megszűnéséről és államtitkári felmentésről: - A Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi banki tevékenységével kapcsolatos vizsgálat eredményéről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROGÁN ANTAL (Fidesz):
505 Első ránézésre ez az idő meglehetősen hosszú időnek tűnik, és valóban ez az állítás talán jogos is. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez a tíz esztendő - ahogy már említettem - más dolog ra is kellett a Magyar Nemzeti Bank munkatársainak, és talán kevesebb energiát tudtak fordítani arra, hogy valóban arra koncentráljanak, hogy ezt a kereskedelmi banki tevékenységet ne csak felszámolják, hanem azon belül az összes lehetséges veszteséget tén yleg a lehető leginkább minimalizálják, a lehető legkisebbre szorítsák le. Úgy gondolom, hogy a CW AG ennek a kereskedelmi banki tevékenységnek egy olyan kiemelt pontja, amely talán egyfajta gyűjtőpontnak is tekinthető. Le kell szögeznem - és ezt sajnálato snak tartom , hogy arról, hogy egészen pontosan milyen formában, milyen veszteségekkel, milyen indokok alapján, milyen ütemezésben sikerült felszámolni a Magyar Nemzeti Bank egyéb kereskedelmi banki tevékenységeit, lényegében egy áttekintő jelentést az Or szággyűlés vagy annak bizottságai az elmúlt tíz esztendőben nem tárgyaltak meg. Nem ártana, hogyha ezt a hiányt sikerülne pótolni, és erről egy átfogó jelentés elkészülne az Országgyűlés számára a Magyar Nemzeti Bank részéről, és mód lenne arra, hogy az Or szággyűlés megfelelő, gazdasági szakértelemmel rendelkező bizottságai ezt a jelentést át tudják tekinteni, az ezzel kapcsolatos információkat, a közvélemény elé tárható információkat valóban a közvélemény elé is tudják tárni. Miért van erre szükség? Azért van erre szükség, mert ugyan a Magyar Nemzeti Bank valóban egy speciális státusú részvénytársaság, állami tulajdonú részvénytársaság, amelynek minden egyéb állami tulajdonban lévő gazdasági egységhez képest egy speciális, független jogállása van, azonban v égső soron ugyanúgy, ahogy a magyar állam tulajdonában lévő más gazdasági részvénytársaságok vagy éppen költségvetési intézmények, végső soron a Magyar Nemzeti Bank is az adófizetők pénzével gazdálkodik. Akkor tehát, amikor valamilyen oknál fogva az adófiz etők pénzének csökkenéséről lehet beszélni, mert valamilyen tevékenység folytán veszteség éri a Magyar Nemzeti Bankot, úgy gondolom, hogy a mindenkori jelentésekben ennek kiemelt figyelmet kell szentelni. Akkor, amikor két esztendővel ezelőtt, 1999 - ha jó l emlékszem - február 19én itt, az Országgyűlésben a Magyar Nemzeti Bank '97. évi tevékenységéről szóló beszámolót tárgyaltuk, nem kis mértékben ez képezte a vita tárgyát. Úgy gondolom, hogy pont ez a 13 hónap, a valóban komoly sajtóérdeklődéssel kísért v izsgálat bizonyította be azt, hogy végső soron ezt a munkát nem lehet megspórolni, mindazt, ami elmaradt, mert ez megtörténhetett volna 1999 előtt is, hiszen 1995től kezdve a veszteségek nyilvánvalóak. Az akkori Országgyűlés is megtehette volna azokat a l épéseket, amelyeket csak az 1998 után ebbe a Házba költözött Országgyűlés tett meg, illetve annak polgári többsége tett meg; akkor megspórolhattuk volna az elmúlt esztendőket és az azzal együtt járt bizonytalanságot. Nyilvánvaló, hogy azt, ami ebben a 13 h ónapban történt, valóban nem lehetett megspórolni. Arról, hogy 80 milliárd forintos veszteség keletkezett a Magyar Nemzeti Bank egyik leánybankjában, erről a közvéleménynek tudnia kell. Hogy ez miért keletkezett, arról a közvéleménynek szintén tudnia kell. Hogy ezzel kapcsolatban terhele valakit bármilyen formában tekinthető felelősség, akár büntetőjogi, akár munkajogi természetű felelősség, erről a közvéleménynek szintén értesülnie kell, és azt is tudnia kell, hogy nemcsak a felelősség került megállapítás ra, hanem a felelősséggel együtt járó felelősségrevonás érdekében szükséges lépéseket is sikerült megtenni. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból tényleg egy nagyon alapos, nagyon jó és egyszerűen pótolhatatlan munkát vé gzett el az az albizottság, amelyik a gazdasági bizottság keretein belül, időt, energiát nem kímélve elkészítette számunkra ezt a jelentést, és feltárta azokat a momentumokat, azokat a tényezőket, amelyek végső soron ehhez a 80 milliárd forintos veszteségh ez vezettek. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést és az Országgyűlés minden egyes frakcióját, hogy amikor erről a jelentésről vitatkozunk, akkor valóban ne felejtsük el azt, hogy mindettől függetlenül egy példás, alapos és valóban nagy szakértelmet jelentő munka áll ebben a tíz esztendőben a Magyar Nemzeti Bank mögött.
