Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 13 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
4281 A fogyatékos fiatal felnőttek tekintetében bővíti az otthonteremtési támogatás lehetőségét is. Ezek a rendelkezések nagyon segítik a fiatal felnőtteket abban, hogy a nevelési intézmény elhagyása után saját lábukra álljanak, és az önálló életüket megkezdhessék. A javaslatban foglalt módosítások tehát nagy jelentőségűek a jövő zálogát képező ifjúság további sorsát illetően. Ha ezt a javaslatot kellő megvitatás után az Országgyűlés elfogadja, akkor a rról teszünk tanúbizonyságot, hogy helyünk van az európai uniós országok közösségében. A Független Kisgazdapárt támogatja a törvényt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő asszon y felszólalását, pontosságát különösen megköszönöm. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Öné a szó, képvi selő asszony. BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! 1997ben, április 22én 86 százalékos egyetértésben fogadta el azt a törvényt, a gyermekvédelmi tör vényt a Magyar Országgyűlés, aminek most a nagy volumenű módosítását tartjuk a kezünkben. Előttem már többen megdicsérték ezt a javaslatot, éppen ezért én magam is azzal szeretném kezdeni, hogy ebben az esetben esélyt látok arra, hogy a vita - az általános vita és később a részletes vita - ne öncélú politikai csatározás tárgya legyen, hanem a hangsúly áthelyeződjék a szakmai részletkérdésekre. Expozéjában miniszter úr is áttörésnek nevezte azt a '97es törvényt, aminek most ez a módosítása igen nagy terjede lmű, és mindjárt ez az első kérdés, amit mérlegelnünk kell, hogy mennyire indokolt ez a nagy terjedelmű törvénymódosítás, hiszen annak a valamikori 181 paragrafusból álló, még hatályos törvénynek a rendelkezéseit 107 paragrafussal írja felül ez a törvénymó dosítás. Amikor én erre a vitára készültem, és szakaszról szakaszra, szóról szóra hasonlítottam össze a hatályos szöveget és a most kézhez kapott módosított szöveget, akkor úgy éreztem, hogy a módosítások egy része tulajdonképpen indokolatlan. Négy csoport ba tudom rendezni az itt kézhez kapott javaslatokat. Az első csoportba tartoznak azok, amelyek új szabályozást fogalmaznak meg, akár új paragrafus beiktatásával: ezek az igazán jelentősek, és én magam is ezekről szeretnék majd bővebben beszélni. De van egy másik csoport, amelyik meglévő, hatályos szakaszokat változtat kisebbnagyobb mértékben. Azt gondolom, hogy ezekről is indokolt, már az általános vitában is beszélnünk; és ehhez képest van egy olyan csoport, amelyik olyan pontosítást tartalmaz, ami azt go ndolom, hogy fölösleges lenne, ha az általános vitának tárgya lenne; viszont nagyon röviden szeretnék szólni azokról a megfontolásokról is, miszerint szerintem van a javaslatoknak egy olyan negyedik csoportja, amelyek annyira jelentéktelen korrekciók, hogy nincs is szükség rájuk; vagy azért, mert a régi megfogalmazás egyszerűen szebb, vagy azért, mert fölösleges szószaporítást jelentenek. Engedjék meg, hogy erre két példát hozzak fel ebből a terjedelmes anyagból. Az egyik a kapcsolattartásra vonatkozik. Itt határozottan az az álláspontom, hogy a régi szöveg sokkal szebb, a 33. § (2) bekezdésében gyakorlatilag fölösleges ismétlést idéz elő a módosítás. Ennek mentén például azt gondolom, mintha az lett volna az előterjesztők célja, hogy minél súlyosabb, minél vaskosabb csomagot tegyenek le, bizonyítandó, hogy mennyire nagy szükség van erre a törvénymódosításra, pedig hogyha csak azt a néhány szakaszt babrálják a törvényben, ahol a módosítás nagyon indokolt, az is éppen elég meggyőző lett volna.
