Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 13 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
4269 A bizottsági ülésen a hozzászólásokban és kérdésekben fontos helyet kaptak a pénzügyi, a normatív, a finanszírozási kérdések és ezek költségvetési megoldása. Figyelemre méltó volt az elnök úr észrevétele a tekintetben, hogy a lakáshoz jutás támogatását is be kellene a törvénybe applikálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tisztelt Ház! Bocsánatot kérek, elnök asszony. A bizottság a törvénymódosítást egyhangú szavazattal elfogadta. Köszönöm szépen megértő figyelmüket. (Ta ps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a további, hatáskörrel rendelkező bizottságok kívánnake előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak előadót állítani. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalásaira kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 2020 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Surján László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Szabó Sándorné képvi selő asszony, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. DR. SURJÁN LÁSZLÓ , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A miniszter úr expozéjában hivatkozott Széll Kálmán mi niszterelnöki expozéjára, említve, hogy a közigazgatás költészetét jelenti a gyermekvédelmi törvény. 1997ben, amikor a mostani alaptörvényt tárgyaltuk, a szónokok akkor is előhozták ezt a szép kifejezést, én szeretném ezt egy kicsit kifejteni. Ritka dolog az, szinte a költészet, a mesék birodalmába tartozik, hogy a parlament hat pártja lényegileg egyet tud érteni lényeges, a társadalom egészét megmozgató dolgokban. Ez valóban nagy bravúr, és azt hiszem, mindannyian örülhetünk neki. Mi a titka ennek a dolog nak? Nyilván nemcsak az, hogy a parlamenti képviselők elkötelezettek a gyermekek, az ország jövője irányában. Ez is, ezt elfogadhatjuk, de többről is szó van. Az a törvény, amelyet most 107 paragrafusban módosítani készülünk, tizenkét éves előkészítés után került 1997ben ide elénk, és nem egyhangúan ugyan, de mindössze két ellenszavazattal szavazta meg az akkori parlament, amelyhez még vagy harmincegynéhány tartózkodás is csatlakozott. Az is igaz, hogy ahhoz a törvényhez ötszáz módosítást nyújtott be az a kkori parlament, amelyből kétszázötvenet az előterjesztő el is fogadott. Tizenkét év alatt csak olyan törvényt lehet beterjeszteni, amelyhez ötszáz módosítás születik? Nem erről van szó. Arról van szó, hogy az a törvény is már nagyon sok olyan elemet tarta lmazott, amely továbbgondolásra késztette a parlament tagjait; nem feltétlenül a hibákat javítottuk ki, hanem további elemeket vittünk be, amelyektől a törvény jobb lett. Azért beszélek erről a beszéd elején, mert meggyőződésem, hogy ez most is így lesz. K ormánypárti oldalról is, ellenzéki oldalról is születni fognak módosítások, amelyek nem a beterjesztés hibáit fogják korrigálni, hanem továbbviszik adott esetben az 1997ben vagy most a mintegy feldobott labdát, amely elő fogja segíteni azt, hogy ez még ha tékonyabb, még jobb, még eredményesebb legyen. Tulajdonképpen három olyan dolog van, ami indokolta azt, hogy ez a törvény módosításra kerüljön: érvényesíteni a kormány családpolitikájának legfontosabb elemeit - itt könnyű dolga volt a kormánynak, hiszen az a szempont, hogy a gyermeket a családban kell nevelni, az 1997es törvénynek is a lényegét alkotja, annak idején ezért szavaztuk meg. Nem akarok idézni, de elővettem az akkor elmondott beszédemet, és az volt a feltétele ellenzéki oldalról a megszavazásnak , hogy a módosítások során ez a szemlélet nem kerül ki belőle. Nem is került ki belőle, megmaradt ma is és továbbfejlődik. Azt hiszem, látnunk kell ennek a törvénynek a dinamizmusát. Egy ilyen törvénynek a mindennapi gyakorlatba való beépülése nagyon sok g ondot is felvet, és érthető, hogy nagyon sok ombudsmani ajánlás született a témakörben, ezeknek a beépítése is lényeges elem volt, és a mindennapi tapasztalatok beépítése is. Alapvetően jó törvény az 1997es törvény, és ennek a még jobbá tétele most a közö s feladatunk. A bizottsági viták, az elhangzott bemutatások alapján is biztos vagyok benne, vagy legalábbis nagyon erősen remélem, hogy ezt a
