Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 12 (215. szám) - Az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egé... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
4118 Jogharmonizációt szorgalmazó törvényjava slatnál tehát mindenekelőtt azt szükséges vizsgálnunk, hogy ére minket azáltal érdeksérelem, hogy míg országunk vállal bizonyos kötelezettségeket, addig jogosultságokat nem szerez. Átnézve a javaslatokat, megelőlegezhető az a véleményünk, hogy ilyen jelle gű súlyos érdeksérelem nem fenyeget minket. Először a törvényjavaslatnak az egészségügyet érintő első öt paragrafusáról kívánok szólni. A törvényjavaslat az egészségügyi dolgozók szabad áramlásának megvalósulása elől kívánja elhárítani a szükségtelen jogi és adminisztratív akadályokat. Az első két paragrafus az 1997. évi egészségügyi törvényhez viszonyítva lényegében két módosítást tartalmaz. Az egészségügyi törvény 110. § (4) bekezdésében a javaslat az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyek ide iglenes működési engedélyének kiadását - megfelelő feltételek mellett - az egészségügyi miniszter helyett az Országos Tisztiorvosi Hivatal - OTH - hatáskörébe utalja. Ez a közigazgatási adminisztrációs változás a megvalósulás során lesz érzékelhető. A máso dik módosítás a 2. § (2) bekezdésében az egészségügyi törvény 112. §át új (7) bekezdéssel kívánja kiegészíteni. Ezzel a hivatkozott 112. § 3/C pontjában előírt szakmai nyelvvizsga kötelezettségét, illetve ennek igazolását megszünteti. Amint arról az által ános indoklás tájékoztat, az előterjesztő az uniós elvárásokra hivatkozva csökkenteni kívánja az idegen nyelvű egészségügyi munkavállaló magyar nyelvi ismereteivel szemben támasztott követelményeket. A törvényjavaslat csupán az egészségügyi tevékenység gya korlásához általában szükséges magyar nyelvi ismeret bizonyításához köti az engedély megadását. A pontatlan fogalmazás sem az általában szükséges nyelvtudás mértékére, sem annak bizonyítási gyakorlatára vonatkozóan nem ad megfelelő eligazítást. Az általáno s indoklás szerint a működési engedélyért folyamodónak lehetősége nyílik arra is, hogy a szakmai vizsgát részben vagy teljesen idegen nyelven tegye le. Az uniós elvárások a személyek szabad munkavállalásának lehetőségére, ennek jogi feltételeire vonatkozna k, nem pedig az egészségügyi szolgáltatást nyújtani kívánó egészségügyi dolgozók nyelvi ismereteivel szemben támasztott követelményekre. Ez a követelmény nem lehet annyira szerény, hogy veszélyeztetve legyen általa a magyar betegek egészsége. Megfordítom: ennek a követelménynek annyira szigorúnak kell lennie, hogy ez a veszélyhelyzet véletlenül se alakulhasson ki. A nyelvi nehézség, a félreértés vagy meg nem értés az egészségügy területén súlyos veszélyeket rejt magában. Nagyon sok tragikus esetről hallottu nk az elmúlt évtizedekben a kisebbségi sorba jutott magyar nemzettársainktól; olyan történeteket, hogy mi minden bajhoz, tragédiához vezetett az, amikor a helyi lakosság nyelvét nem ismerő orvosokat, gyógyszerészeket vezényeltek magyarlakta településekre. Akár az idősebbek, akár a legkisebbek nem tudták megértetni bajaikat. Miután a betegellátás területén a nyelvi ismeret elengedhetetlen, a MIÉP a tárgyalt ponthoz módosító indítványt nyújt be. Az indítvány arra vonatkozik, hogy az egészségügyi törvény 112. §át kiegészítő új (7) bekezdésben a működési engedély kiadásának feltétele eredményes magyar nyelvű szakmai vizsga legyen, amely által külön nyelvvizsga nélkül a szükséges nyelvi ismeret már valóban bizonyítottnak tekinthető. A Nemzeti Egészségügyi Tanács tagjaira vonatkozó módosítással a 3. §ban - mely szerint az OEP főigazgatója is tagja lesz az NETnek - a MIÉP egyetért. A Magyar Orvosi Kamaráról, illetve a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényhelyek megváltoztatása viszont aggályokat vet fel. Ko rábban külföldiek számára kamarai tagság nélkül is végezhető volt - bizonyos külön jogszabályok alapján - meghatározott orvosi vagy gyógyszerészi tevékenység. A jelenlegi változtatás, elhagyva a külföldi meghatározást, bármilyen természetes személyre kiter jeszti a külön jogszabályok alapján meghatározott orvosi vagy gyógyszerészi tevékenység végzésének lehetőségét, akár belföldiekre is, olyanokra esetleg, akik valamilyen nyomós ok miatt
