Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 12 (215. szám) - Az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egé... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
4115 témáról, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásáról, ami az egyik legérzékenyebb területe csatlakozási tárgyalásainknak, és akkor, amikor itt a kormányzat szemére vetik, hogy miért kell ilyen sürgősséggel ezt a parlament elé behozni, ne felejtsük el, hogy abban az esetben, ha mi 2002re készen akarunk állni a csat lakozásra, nekünk a tárgyalások folyamán az asztalra le kell tenni legalább azokat az okmányokat, hogy kérem, a magyar parlament ezeket a kérdéseket az év végéig rendezni fogja. Én legalábbis így értelmeztem az előterjesztés indokolását, illetve az ezzel k apcsolatos háttéranyagot. Akkor, amikor az ember kezébe vesz egy ilyen törvényjavaslatot, arra kíváncsi, hogy mi inspirálta a beterjesztőt az elkészítésére; még inkább igaz ez az érdeklődés, ha egy törvényjavaslatban egyszerre kilenc másik, önmagában is je lentős törvény módosítását kezdeményezi. A következő, amit érdemes megvizsgálnunk, hogy időszerűe a kezdeményezés, valamint az, hogy a kitűzött céloknak megfelele az elénk terjesztett javaslat. Mint a törvényjavaslat indokolásában kifejtésre került, euró pai reintegrációs törekvésünk érdekében megalkotott úgynevezett jogharmonizációs törvénycsomagról van szó, amely az Európai Közösségek Tanácsa által elfogadott rendeletek és irányelvek hazai jogrendszerbe történő átültetését próbálja megvalósítani. Konkrét abban olyan egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosítására tesz javaslatot, amelyek biztosítják az egészségügyi dolgozók szabad mozgásának és a szolgáltatások szabad nyújtásának feltételrendszerét, valamint a gyógyszertári szolgáltatások hoz kapcsolódóan az áruk szabad mozgását. A javaslatok harmadik csoportja a migráns munkások, szabad foglalkozásúak és egyéni vállalkozók, valamint családtagjaik szociális biztonságával foglalkozó joganyag. A törvényjavaslat első 12 paragrafusa - amely az egészségügyi törvényt, a Magyar Orvosi és a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló törvényeket, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működéséről szóló módosításokat valósítja meg - az Európai Közösségek Tanácsa 93/16. és 85/433. EGK irányelvével összeeg yeztethető szabályozást tartalmaz, s alapvetően a személyek és szolgáltatások szabad áramlása kritériumának kíván megfelelni. Az előbbi kimondja, hogy "minden tagállam elismeri egy másik tagállam által a tagállamok állampolgárainak odaítélt diplomákat, biz onyítványokat, s a szabályszerű szakképesítések egyéb igazolásait azáltal, hogy az orvosi tevékenység megkezdése és folytatása tekintetében ugyanolyan erejűnek tekinti ezeket a képesítéseket, mint azokat, amelyeket a tagállam maga ítél oda." Ennek értelméb en működési nyilvántartásunkban nem szereplő, szakképesítéssel rendelkező személy részére is kiadhat működési engedélyt az Országos Tisztiorvosi Hivatal, amennyiben hitelt érdemlően igazolja, hogy nem áll vagy korábban nem állt tevékenysége gyakorlását kiz áró intézkedés hatálya alatt. Itt jegyzem meg Béki képviselő asszonynak, hogy a jelenleg hatályban levő törvény alapján is kiadható ilyen engedély, csak a jelenleg hatályban levő törvényben ennek az igazolásnak a benyújtása nem kötelező. Változatlan marad, hogy az engedély meghatározott időtartamra és helyszínre érvényes csupán, és a Magyar Orvosi Kamara egyetértése is szükséges. A törvény hatálybalépését követően a tervezet szerint az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásába történő felvételhez nem szükséges szakmai nyelvvizsga sikeres abszolválása, elegendő, ha külön jogszabályban meghatározott ismeretekből akár anyanyelven eleget tesz a követelményeknek a kérelmező, és az egészségügyi tevékenység gyakorlásához általában szükséges magyar nyelvi isme retét bizonyítja. Az idézett 93/16/EGK irányelv 20. cikkének (3) bekezdése kimondja: a tagállamok ellenőrzik, hogy ahol szükséges, az érintett személyek saját és betegeik érdekében megszereztéke a szakmájuknak a befogadó állam területén való gyakorlásához szükséges nyelvtudást. (11.00) Ez számomra azt jelenti, hogy nincs akadálya annak, hogy a nyelvi szintfelmérés továbbra is a szakmai vizsgáztatás keretei között történjék. A jelen javaslatban szereplő, külön jogszabályban
