Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 12 (215. szám) - Az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egé... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
4116 meghatározott ismeretek megismeré se nélkül lehetetlen objektív véleményt alkotni, csak bízhatunk abban, hogy a jogalkotó tudatában van annak, hogy a magyar nyelv sajátosságai miatt a szakma gyakorlása közel anyanyelvi szintű nyelvismeretet tesz szükségessé. Megfontolandónak tartanánk, hog y a kamarai tagság nélkül végezhető, gyógyszerészi diplomához kötött tevékenység végzésének engedélyezéséhez is szakmai nyelvvizsga letétele legyen szükséges továbbra is, azaz a jelenlegi rész ne módosuljon. Az Európai Unión kívüli ország állampolgárának j ogi helyzetét a törvénymódosításnak ez a része nem érinti. A gyógyszerészi diplomák kölcsönös elismerése és az ehhez kapcsolódó jogok biztosítása szintén a már idézett irányelvben lefektetett szabad letelepedéshez és szolgáltatáshoz való jog gyakorlását te szi lehetővé. Jelen javaslat hatálybalépését követően személyi jog elnyeréséhez, illetve ezzel összefüggésben gyógyszertár működtetéséhez szakirányú szakképesítés, azaz szakvizsga nem szükséges. Az előírt szakmai gyakorlat elvégzését megfelelő igazolás ese tén a tagállamok egymásnak elismerik. Megfontolandó a Gyógyszerész Kamara ezzel a bekezdéssel kapcsolatos véleménye, mely szerint a szakmai gyakorlatnak frissnek kell lennie, vagyis a személyi jog elnyerését közvetlenül meg kell előznie, vagy legalábbis bi zonyos idő elteltével érvényességét elveszítse. A hozzátartozói személyi jogra vonatkozó rendelkezések módosítására azért van szükség a törvényjavaslat részletes indoklása szerint, mert: "A polgári jog öröklésre vonatkozó rendelkezéseit és a hozzátartozói személyi jog intézményeinek szabályait összhangba kell hozni, különös figyelemmel az Európai Unió tagállamainak gyakorlatával." Nincs okunk kételkedni ennek szükségszerűségében. Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvény módosításában a g yógyszertörzskönyvezési eljárás időtartama a jelenleg hatályos maximum két évről 180 napra csökken, mely egy alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. Jelen szakaszban a gyógyszertörzskönyvezési eljárásokkal kapcsolatos nemzetközi adatvédelmi re ndelkezésekkel is megteremti az összhangot az előterjesztő. A törvénytervezet nagyobbik része az 1408/71. számú EGKtanácsi rendelet kritériumainak kíván eleget tenni. Ez azért érdekes, mert idáig úgy tudtuk, hogy a rendeleteket szó szerint á t kell venni, és itt a hazai szokások mérlegelése nem válik lehetővé. Ez az idézett rendelet azonban viszonylag tág lehetőséget ad; azért mondom, hogy viszonylag a szabályozáson belül, hisz a tagállamok szociális rendszereinek sokszínűségét egy szintre hoz ni nagyon nehéz. Ezért hihetetlenül bonyolult maga az egész európai jogalkotás is, és valóban bonyolult az a megoldási variáció, amit a kormány a parlament elé benyújtott. A törvénymódosításnak ez a része - a társadalombiztosítási rendszerek - a Közösségen belül áttelepülő munkavállalókra, szabadfoglalkozásúakra és egyéni vállalkozókra, illetve családtagjaikra vonatkozik. Amikor az Európai Unión belül is a szociális törvények jogharmonizációja alapvetően megkezdődött, az először csak a munkavállalókra vonat kozott, és az idők folyamán terjesztették ki egyéb munkavállalókra, illetve családtagokra, és legutóbb 1999ben a diákokra és azoknak a családtagjaira is. A szociális ellátórendszerek különbsége a gazdasági erő függvénye, és ezért maga az uniós jogszabály is azt mondja ki, hogy kompatíbilissá kell tenni a különböző rendszereket. Végeredményben négy alapelvet fektet le; az egyik az, hogy az érintett dolgozóra csak egy ország jogrendszere vonatkozhat - ez alapvetően annak az országnak a jogrendszere, ahol dol gozik. A másik: az egyenlő bánásmód elvének kell érvényesülnie, azaz a munkavállalót, illetve hozzátartozóit ugyanazon ellátás illesse meg, mint annak az országnak az állampolgárát, ahol munkát vállal vagy letelepedik. A harmadik: a szerzett jogok exportál ási lehetősége, tehát ha az egyik tagállamban valamilyen jogosultságot szerzett a honpolgár, és egy másik tagállamba átköltözik, akkor ezt a jogosultságát ne veszíthesse el, transzferábilisek lehessenek ezek a jogok. A negyedik az, hogy a különböző tagálla mokban jogosultsági időkhöz kötött ellátások esetében ezek a jogosultsági idők összeadódhassanak, tehát az egyik államban szerzett jogosultsági időt a másik államnak is el kell ismernie.
