Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
407 és '97ben feleannyit sem sztrájkoltak a szervezett dolgozók, mint az első szabadon választott kormány reáljövedelmeket csak kismértékben csökkentő éveiben. Ha tehát elsősorban politikai ambíciók tö ltik ki a szakszervezetek tevékenységét és kevésbé a dolgozók érdekvédelme, akkor a dolgozók egészsége iránt is felelős kormányzatnak és Országgyűlésnek kell betölteni ezt a tevékenységi űrt. (11.50) Kényelmes dolga lenne az Országgyűlésnek akkor, ha a ko rábbi évek kollektív szerződéseiben rögzített, és így lassan szokásjoggá vált munkavédelmi szabályokat kellene törvényi szintre emelnie. Ebben az esetben a munkaadók helyzete, a munkaadók munkavédelmi költségei érdemlegesen nem változnának. Ebben az ország gyűlési határozati javaslatban viszont a munkavédelemnek egy olyan országos programját kell megindítani, amelynek során elsősorban az állami hatóságokkal ütköznek majd a munkaadói érdekek, mert a szakszervezetek gondosan elkerülték a konfliktust, és nem al apozták meg kollektív szerződések sokaságában a már halaszthatatlan munkavédelmi teendőket. A jövőben a munkavédelmi követelmények kielégítése érezhető költségeket ró a gazdaság hagyományosan veszélyeztetetten működő szereplőire, elsősorban az építőipar, é lelmiszeripar, faipar és a könnyűipar területén. Tisztelt Ház! A program legvitatottabb, legnehezebben végrehajtható feladata az önálló balesetbiztosítási rendszer kialakítása lesz. Az már kiderült, hogy a társadalombiztosítás szolidaritási vállalásába be leférnek az előre nem látható megbetegedések és munkahelyen kívüli balesetek, de a jövőben már nem férnek bele a munkahelyi ártalmak és balesetek miatti ellátások. Sőt, talán az is megkockáztatható, hogy ha továbbra is az általános társadalombiztosítási sz abályok révén kívánjuk orvosolni a munkahelyi ártalmak következményeit, akkor valószínűleg megszüntetjük ezt a kényszert és érdekeltséget, hogy a veszélyeztetett munkakörök veszélyeit és ártalmait maga a munkaadó csökkentse. Az önálló balesetbiztosítási r endszer kialakítása még sok társadalmi és parlamenti vita kiváltója lesz az ágazatonként, munkakörönként nyilván eltérő kockázatok járulékokban történő differenciáltsága miatt. Tisztelt Ház! Az országgyűlési határozat általános vitára történő bocsátását ma gam is helyeslem, s a javaslatot a Magyar Demokrata Fórum korábban elmondott gondolataival együtt elfogadásra ajánlom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Amikor erről a nagyon fontos országgyűlési határozatról vitatkozunk és általános vitát folytatunk, akkor itt valóban megér egy mondatot, ha azt mondjuk, hogy v annak régi veszélyforrások, amelyek a technológiai váltások folytán lassan eltűnnek, de számos új veszélyhelyzet adódik, amelyek ellen viszont védekeznünk, sőt egyre fokozottabban kell védekeznünk, és a védekezés egyre többe kerül. Amikor az új veszélyforr ásokról beszélek, és itt engedjenek meg nekem általános vitában egy nagyon rövid kitérőt, amikor arról beszélünk, hogy általában elvárt az állampolgároktól, a vállalkozásoktól a jogkövető magatartás, akkor, kérem, képviselőtársaim, nézzünk egy kicsit magun kba, hogy viselkedünk mi, mit teszünk. Tessék visszagondolni a néhány perccel ezelőtti ügyrendi vitára! Miközben azt várjuk el, hogy jogkövető magatartást tanúsítsanak, eközben mi magunk, itt a Ház falai között rendre, most már lassan egy hete lesz, jogsze rűtlenül működünk. És ezt meg lehet tenni, mert sajnos, a jelenlegi kormány rendszert csinált abból, hogy a jogértelmezés szempontjából különbség van állampolgár és állampolgár között. Hadd mondjak erre egészen konkrét példát, mert látom, hogy az államtit kár úr nagyon tekeri a fejét. Tisztelt Államtitkár Úr! Mit teszünk? Teljesen analóg példája van az előbbi szituációnak: az
