Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
406 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Mivel több ügyrendi jelentkező van, ebben a témában nem adok szót. Ez nem ügyren di kérdés, egyetértve az előbb felszólaló Balczó képviselő úrral és Lezsák képviselő úrral is, hiszen a házbizottságban erről döntés született, az ügyrendi bizottsághoz lehet fordulni. Folytatjuk tovább a munkánkat. Megadom a szót felszólalásra... - két pe rcre jelentkezett Vincze László képviselő úr. Ügyrendi vagy a munkavédelemmel kapcsolatos kérdéskörhöz? A munkavédelemmel kapcsolatos? (Vincze László nemet int.) Nem. Akkor tehát felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF. LEZSÁK SÁNDO R (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Folytassuk tehát a munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját! Magyarországon a rendszerváltást követően látványosan csökkent az üzemi balesetek száma: az 1 990. évi mintegy 70 ezerről az évtized közepéig 33 ezerre, majd azóta lassulva 2728 ezerre. Önmagunkhoz, saját múltunkhoz viszonyítva tehát akár elégedettek is lehetnénk, de az európai országok között nagyon kedvezőtlen a pozíciónk, mert az egyik legmagas abb munkahelyi baleseti arány Magyarországé. A balesetek évtizeden belüli csökkenése is csak részben eredmény, nagyrészt ugyanis annak a folyamatnak a következménye, hogy éppen a leginkább balesetveszélyes ágazatok épültek le, azaz a bányászat, a vegyipar, az építőipar területén zárták be a legtöbb üzemet. Például a baleseti statisztikát hagyományosan vezető bányászati ágban a fizikai munkát végzők száma az 1991. évi 54 ezerről szinte az egytizedére, 6 ezer főre csökkent 2000 novemberéig. Nyilvánvaló, hogy ha a balesetek szempontjából legveszélyesebb ágazatokban foglalkoztatottak aránya ilyen nagy mértékben lecsökken, akkor a balesetek száma is törvényszerűen csökken. A társadalmi környezet sem kedvezett annak, hogy az európai mércéhez igazodva csökkenjenek a balesetek és a munkahelyi ártalmak. A nyugati befektetők éppen annak a reményében vásárolták meg az itteni vállalatokat, hogy Magyarországon kevésbé szigorúak a munkavédelmi és környezetvédelmi előírások, mint a nyugateurópai országokban. Több befektető most is nyíltan hangoztatja, hogy elhagyja az országot, keletebbre költözik, amennyiben átvesszük a nyugati, szigorú előírásokat. Fékezte a balesetek csökkenését az is, hogy sok dolgozó a kényelmetlen, a teljesítményt fékező munkavédelmi eszközöket mellőz i, mert elsősorban a magasabb kereset elérésére törekszik, és kevésbé a biztonságos munkakörülmények megteremtésére. Vonatkozik ez a magatartás a kisvállalkozókra vagy csak a néhány főt foglalkoztató vállalkozások dolgozóira is. Tisztelt Ház! Tisztelt Álla mtitkár Asszony! Nem szabad elsiklanunk a szakszervezetek magatartása fölött sem. Míg a fejlett országokban a szakszervezetek a munkavédelem legfőbb őrei és csak másodsorban a munkavédelmi hatóságok, addig Magyarországon a korábbi hatalmuk visszaszerzésére törekedtek a szakszervezeti vezetők, és kevésbé törődtek a munkahelyi biztonság állapotával. Elég ennek igazolására csak néhány adalék: a munkahelyi biztonságot hagyományosan szigorúan ellenőrző, állami kézben lévő vállalatok ellen irányul a sztrájkok töb bsége, miközben a termelőszféra 80 százalékát birtokló kisvállalatok és multinacionális cégek munkavédelmét sztrájkfenyegetések - mert nincsenek - nem sarkallják nagyobb fejlesztésre. Sőt, nagyon gyakori ezeken a munkahelyeken az üzemi balesetek eltussolás a. Több vélemény szerint az ilyen eltussolások elterjedése is tényezője a baleseti statisztika javulásának. Az állásukat féltő dolgozók általában kénytelenek munkahelyen kívüli balesetnek vagy saját hibájuknak feltüntetni a munkahelyi balesetet, hiszen tel jesen egyedül, általában szakszervezeti védelem nélkül állnak munkaadóikkal szemben. Annak igazolására, hogy a szervezett érdekvédelem mennyire politikai irányultságú, elég egyetlen párhuzam: a Bokrosprogramot követő gyors reáljövedelemcsökkenés éveiben, 1996ban
