Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - A területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
3919 Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. (13.50) DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ennek a jövedéki törvénynek a borágazatra történt kiterjesztése nem túl hosszú múltra tekint vissza, annál inkább nagyobb viharokat kavart az elmúlt időszakban, és egyre több módosítást élt meg. Másfél év óta már a negyedik módosítással találkozunk itt, és még mindig nem oldódott meg az a probléma, ami a leginkább a termelőket bosszantja és bántja ; nevezetesen az, ahogyan ebben az országban bizonyos termékekkel visszaélnek, így a borral is, mint ahogy ismertük a borhamisítások történetét. Olyanokon akarjuk elverni a port jogszabályi előfeltételekkel, akik természetükné l fogva nem a hamis és nem a feketegazdaságban dolgoznak, hanem normális becsületes, termelő emberek, szőlővel foglalkoznak, bort állítanak elő. A hamis bor általában nem azokban a pincékben szokott megteremni, ahol azt a hatalmas adminisztrációt elviselni kénytelenek, mint amivel ez a törvény is már korábban számolt, és amire nézve a visszajelzések megérkeztek. A VPOPnek egyetlen feladata van, a törvényeknek és a jogszabályoknak érvényt szerezni, és nem azt figyeli adott esetben, hogy ott adott esetben ti sztességes termelés folyike, hanem hogy megvannake a papírok, vagy nincsenek meg. Ha nincsenek meg a papírok, büntet, és ezzel a statisztikát javítja. Lám, lám, 16 420 esetben találkoztunk jövedékitörvénymegsértéssel, és kiróttunk 264 millió forint bírs ágot, aminek jó része befolyt, másik részét majd végrehajtjuk, legföljebb a pincéje is rámegy annak a félhektáros, szőlővel és borral foglalkozó gazdálkodónak. Amikor tárgyaltuk ezt a törvényt, közel két évvel ezelőtt, számos módosító indítványt adtunk be. Ezeknek a lényege az volt, hogy ne azokat a termelőket hozzuk hátrányos helyzetbe, akik már évekkel, évtizedekkel ezelőtt is borelőállítással foglalkoztak, megfelelő rendszerben működnek, hiszen a hegyközségek megvannak, megvannak a szervezetei a hegybíró kon keresztül az ellenőrzési rendszernek is, megvan a lehetőség arra, hogy a vám- és pénzügyőrség megfelelően kontrollálhasson. Nyilván az eredetigazolás, amely Karakas úr javaslata volt annak idején a bortörvényhez, jelentékeny előrelépést biztosított abb a az irányba, hogy valóban a szabályozás egyértelmű legyen. De az Országgyűlés egy picikét túllőtt a célon. Volt egy hatalmas közhangulat, egy negatív közhangulat - teljes joggal - a borhamisítókkal szemben, na akkor eleget teszünk a népakaratnak, és agyon vágjuk a szőlő- és bortermelőket. Ez sikerült egyébként, el kell menni egyegy kisebb pincészetbe, hogy mi van ott, és milyen feltételekkel vagy hogyan lehet egyáltalán bort vásárolni. Ha csak Verpeléten jár az ember, ahol eddig termelői borkimérésből műkö dött legalább négy, egyet találtam az egész településen. Abbahagyták, azt mondták, köszönik szépen, ők ezzel nem foglalkoznak, ilyen adminisztráció mellett még a szőlőt is kivágják, azt is elfelejtik, hogy valaha ezzel foglalkoztak. Somlóhegyen két helyen is voltam benn, és amikor megismertek, majdnem a fejemet vették le, hogyan adhattuk a nevünket egy ilyen törvényhez. Nos, mennyivel egyszerűbb lett volna, amikor ezt tárgyaltuk, abba az irányba elmozdulni, hogy hol van a hamis bor. A hamis bor nem a pincék ben, nem a szőlőhegyeken van. A bor a végfelhasználóknál van. A kereskedőknél van a bor, a kocsmákban van a bor, különböző elosztóhelyeken és élelmiszerboltnak álcázott akármilyen bodegákban, ahol a mai napig is legálisan lehet kannás bort vásárolni, hisz a törvény azt nem tiltja. 25 literes marmonkannában lehet a bort forgalmazni, és a forgalmazás és a fogyasztás találkozási pontjánál vannak azok a borok, amelyek szőlővel nagyon ritkán találkoznak. Ez esetben az ellenőrzés nem túl hatékony; legalábbis nem annyira hatékony, mint a bortermelő tisztességes embereknél volt. Tehát még egyszer mondom: fordítva ültünk a lóra, és azokon vertük el a port, akik természetüknél fogva nem tartoznak a borhamisítói körbe. Míg az az ágazat, amely a
