Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
3908 Én az t tanácsolom, én azt olvasom ki ebből a törvényjavaslatból, hogy ez az élelmiszerjoggal foglalkozik elsősorban, ott is hangsúly helyeződik a szabályozások mérséklésére, vagy olyan irányba való terelésére, hogy biztosabb legyen, de kevésbé legyen terhes. Me rt, tisztelt Ház, odáig lehet menni a szabályozással, hogy minden tehén mellé egy rendőrt állítunk, és minden birka mellé, és minden ribizlibokor mellé - és akkor ellenőrizve lesz? Akkor a fogyasztó biztonságban lesz? Tisztelt Ház! Bízzunk abban, hogy a jó zan emberi ész megoldott dolgokat. Őstermelő családból származom, az 1920as, 1930as években mi őstermelőnek neveződtünk, mi is úgy tudtuk, és az irományok is úgy mondták. És ebben a minőségben jártam gyerekkoromban apámmal, anyámmal piacra, árultunk dolg okat, a simontornyai piacon, a sárbogárdi piacon, Dunaföldváron, Székesfehérváron, vittük a termékeinket, és árultuk. Nem volt ott sehol csendőr vagy rendőr, hogy tiszta volte az áru, amit vittünk, vagy mérgezett volte. Nem volt mérgezett, senki se gondo lt arra, és senki se halt bele, és mi nem kivételek voltunk, a Horváth Jánosék családja, így élt millió meg millió magyar kisgazda ebben az országban, és táplálta az országot. Az, hogy most másképpen megy... - másképpen megy, de ha lehetne, én ma is inkább a Borcsa nénitől venném a túrót és a sajtot, és a Ferkó bácsitól a kolbászt. Értem én, hogy ez nem egészen megy, mert a Borcsa néninek és a Ferkó bácsinak a kisgazdaságát szétverte a politika, és most keressük megint az utunkat, azonban amikor egy ilyen s peciális dologról van szó, ezzel foglalkozunk, az élelmiszertörvénnyel, akkor mégis jobb volna emlékezni arra, hogy mit képes a józan ész megoldani. Tehát az, hogy mennyire szükséges az állatorvosoknak és a közvágóhidaknak a jelenléte, legyen, de azért nem odáig, hogy én ne vehessek, vagy aki jónak látja, a szomszédságban, kolbászt, vagy attól, akik maguk vágták le a disznójukat, és megperzselték... - mert akkor se haltak bele az emberek a mérgezésbe, sőt azt hiszem, sokkal kevesebben, mint ma. Az, amit Kis Zoltán képviselő úr mond és más képviselőtársaink, hogy élelmiszermérgezés történt a közelmúltban, és nem tudjuk, hogy hogyan történt; piruljunk, piruljon az ellenőrzési rendszer is, az egészségügyi rendszer is, a kormány is, a parlament is, nem tudjuk, ez egy olyan talány, hogy van tudományunk, van adminisztrációnk, van törvényvégrehajtásunk, és akkor nem tudjuk ezt megállapítani. Ez az a téma, amellyel ez a törvényjavaslat foglalkozik, és én ezért üdvözlöm azt. Ez egy kis lépés előre, képviselőtársaim, Kis Zoltán képviselő úr, ez egy kis lépés előre, de mégis egy lépés. Értem én azt, hogy többen a képviselőtársaink közül azt mondták, hogy a kormány gondolkozzon rajta, aztán majd jöjjön vissza tavasszal vagy jövő tavasszal ezzel a témával, de időközben ad dig is kormányozni kell, és addig vannak dolgok. Ha ez kis lépésekkel visz előre, akkor én még ennek is inkább örülök, mint annak, hogy az aggályok és a panaszok maradnak ránk. Nem arról van szó, hogy kikről, hogyan, mit másolunk le. Az én hitelképességem erről a témáról szólni, nem csupán az, hogy a makroökonómia szempontjából nézem, hogy mit jelent ez az árszínvonal számára, nagyon fontos, mit jelent az infláció, a gazdasági növekedés, a munkanélküliség tekintetében, mert, igen, jelent valamit. (Herényi K árolyt a jegyzői székben dr. Szabó Erika váltja fel.) (13.00) Ha olyan ellenőrzést és bürokráciákat építünk bele, amelyek csak többletköltséget jelentenek, akkor magasabbak lesznek az árak és a makroökonómiai mutatók károsulnak. Amikor erről beszélek, nemc sak a makroökonómiai összefüggéseket mondom, és nemcsak azt, képviselő úr, hogy én az amerikai gazdasági életet ismerem. Magyarországon azon kívül, hogy kis őstermelő voltam - az a család , a Magyar Paraszt Szövetségnek három éven át gazdaságpolitikai iga zgatója voltam, a Független Kisgazdapártban éppen a szövetkezeti dolgokat intéztem az 19454647. években, ott abban a székben ültem, és onnan érveltem a szövetkezeti törvényt, amelyet később Rákosiék félretettek. Életem során ezzel mindig foglalkoztam, és éppen azért szólok itt hozzá, mert úgy érzem, beleillesztem a mikromezőgazdasági, élelmezési kérdéseket abba a magyar makroökonómiai
