Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP):
3909 gazdasági összefüggésbe, ahova igenis bele kell illeszteni, mert különben nyugtalanok leszünk, és a törvényünk olyan lesz , ami valamit megold, de másutt már több problémát okozhat. Tisztelt Ház! Hozzászólásomat azzal fejezem be, ami inkább tükörfeltartási szándék volt a magunk számára, hogy nézzük meg, mit csinálunk. Azzal fejezem be, tisztelt képviselő urak, képviselő hölgy ek, hogy nem globalizáljuk az élelmezést, mert ha globalizáljuk, akkor több és több ellenőrzési problémát veszünk magunkra. Minél inkább a kisüzem, a kisgazdaság, a kiskereskedő, a kisiparos, a kisfeldolgozó végzi ezeket a feladatokat, annál kevesebb ellen őrzésre lesz szükség, és annál inkább megoldjuk, nem pedig a glóbus másik feléről hozunk valahonnan olyan élelmiszert, ami nélkül nagyon jól megvoltunk azelőtt is, és megleszünk továbbra is. Nem a globalizáció ellen beszélek, de nincs szükség a globalizáci óra, mert nagyon jól meg tudunk lenni sok mindenben a magunk forrásaival, a magunk szokásaival és a magunk bölcsességével. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a Független Kisgazdapárt soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik, Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1995. évi XC. törvény módosítására a tisztelt Ház által tárgyalás alatt álló j avaslattal kapcsolatban csupán a 3. §, az eredeti törvény 9. §ának módosítását magában foglaló részhez kívánok röviden hozzászólni. A törvény módosításának nyilvánvalóan a legfontosabb célja az esetleges európai uniós tagságunkhoz szükséges jogharmonizáci ó. Ebben a szakaszban viszont olyan, a gazdák megélhetéséhez fontos körülményt szabályoz, amely nagyon sok embert érint. Mint bizonyára képviselőtársaim előtt ismeretes, évek óta folyik a küzdelem Magyarországon, részben a hagyományos konyha alapanyagait j elentő, házilagosan előállított alapanyagok, részben a hungaricumnak számító, szintén a kistermelők által előállított élelmiszerek piacokon történő visszaszorításáért. Több alkalommal tettek kísérleteket ezen termékek betiltására, de a fogyasztók ellenállá sa miatt ezek a kísérletek sorra csődöt mondtak. Vajon hihetőe, hogy tényleg ilyen nagy gondot okoz az Európai Uniónak, hogy a magyar vásárló magyar piacon olyan terméket vásárol, amit megszokott és szeret? Vagy másról van szó? Nevezetesen arról, hogy a m ultik még a piacnak ezt a parányi részét is globalizálni akarják profitéhségükben, és eszi, nem eszi, nem kap mást alapon még a fogyasztás lehetőségét is betilthatják a demokráciában biztosított szabadságjogok alapján. A legjobban az támasztja alá érveimet , hogy az elmúlt évtizedek alatt nem lehetett hallani arról, hogy ezek az élelmiszerek bármi módon károsították volna a fogyasztók egészségét, mint ahogy a nagy, globalizált közétkeztetési vállalatok éventekétévente juttatnak százakat betegágyba, kórházba , tettük sűrű tagadása mellett. Legtöbbször éppen arra hivatkoznak, hogy előírásos, törvényesen engedélyezett alapanyagot használtak. Előfordult már az is, hogy kutyáknak való exporthúsból állítottak elő a magyar fogyasztók számára terméket - azt hiszem, e rre nagyon sok képviselőtársam emlékezik is. Azt is megemlíthetem, hogy az Európai Unióban is kaphatók természetesen előállított termékek, de tény, hogy például Franciaországban fennmaradtak a házi készítésű sajtok, egyes fajtái speciális kukacokkal, amihe z igen jó étvágyat kívánok, hiszen a kukac tápláló. (Dr. Kis Zoltán: Ne részletezze annyira, képviselő úr!) Németországban a hagyományos házi készítésű hentesáruk is szintén forgalomban vannak. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy volt idő arra, hogy átalakulha ssanak fokozatosan ezek a hagyományos élelmiszerkészítő műhelyecskék megfelelő tőkével rendelkező kisvállalkozásokká, melyek veszteség nélkül fenn tudták tartani ezeket a világszerte híres, nemzeti jellegű élelmiszereket. Erre az átalakulásra nálunk törté nelmi okok miatt nem volt mód. Akkor most meg kell tiltani az előállításukat? Az előbbi állításaimat igazolják azok a közismert intézkedések is, amelyek a kis vágóhidak megszüntetésére történtek az elmúlt években, melyek
