Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - PÁL BÉLA (MSZP):
3864 Ezzel a céllal még egyet is lehetne érteni, hiszen nekem is az a véleményem, amit kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim is már bőséggel hangoztattak a vita során, hogy a kulturális örökség védelme, értékeinek megőrzése és bemutatása, idegenforgalmi és kulturális szempontból is mindannyiunk kötelessége és érdeke. A törvényjavaslatot tanulmányozva már a címmel kapcsolatban is felvetődtek problémáim. A cím a kul turális örökség védelméről szól, a kulturális örökség fogalma viszont sokkal tágabb, mint amit a törvény lefed. Idetartozik például a szellemi örökség számtalan formája, a nyelv, a hagyományok, a nemzeti kulturális intézmények, a színházak, a múzeumok, a k iemelt nemzeti intézmények egyaránt. Tehát a törvény valódi tartalmának megfelelő precíz meghatározás valószínűleg az lenne, hogy törvény a tárgyi kulturális örökség védelméről. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet lényegében a tárgyi kulturális ör ökség hatósági eszközökkel történő védelmére koncentrál, és ehhez az intézményi hátteret az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, annak mérnökfelügyeleti igazgatósága, illetve a Kulturális Örökség Igazgatósága összevonásával teremti meg. Megemlítve, hogy a jele nlegi rendszer is számos problémával küszködik, véleményünk szerint az új szabályozás új gondokat és problémákat vet fel. Hadd mondjak erre egy példát! Ha az új hivatal számos olyan jogosítvánnyal lenne ellátva, amely a hatósági szerepkör ellátásához, mely re már Szalay István képviselőtársam is utalt, nemhogy nem szükséges, hanem arra nézve éppen a függetlenséget, az értékvédelem kötelező objektivitását is veszélyezteti. Hiszen a tervezetben leírt hivatal kisajátít, elővásárol, helyreállíthat, komoly pénzes zközök fölött rendelkezhet, emellett maga mondja meg, mi az érték, valamint kutat, dokumentál, szakmai viták döntnökeként és szerződéskötések jóváhagyójaként lép fel, vagyis olyan feladatokat gyűr maga alá, amelyek eddig szakmai intézményrendszerek, eseten ként önálló szakmai cégek kompetenciájába tartoztak. (9.30) A törvénytervezet egyik lényeges pontja kellene legyen az, hogy a törvényalkotó, a törvénytervezet előkészítője milyen pénzügyi eszközöket rendel a törvény megvalósításához. Az a tapasztalatom, ho gy a tervezet a két jelenleg érvényben lévő törvényhez - tehát a '97es, a műemlékvédelemről, valamint a '97es, a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről szóló törvényhez - képest kisebb teret szentel a pénzügyi kérdéseknek. Az örökségvéd elem pénzügyi eszközei cím alatt lényegében két elnagyoltan rögzített forráslehetőséget találunk, egyrészt az állami költségvetést, másrészt a bírságot. Úgy gondolom, hogy a kulturális örökség védelmének egyik lényeges pontja a védett kulturális javak tula jdonosait megillető támogatások kérdésköre, amelyre az 53. § utal. Erről a szöveg szerint külön jogszabályok rendelkeznek majd, a magyarázatban pedig utalás történik arra is, hogy természetbeni, pénzbeli támogatásokra, adó- és illetékkedvezményekre számíth atnak majd a védett kulturális javak tulajdonosai. Ez a láthatóan fontosnak szánt kérdés azonban a felhatalmazások listáján a 93. §ban már feladatként nem szerepel. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A tervezet készítői nagyon helyesen fo ntos célnak tartják, hogy az örökségvédelem azon alaptörvénye, hogy kiszámítható, polgárbarát és egyszerű ügyintézéssel működtethető legyen, alapvető célja a törvénynek. Nagyon nagy a hiányosság azonban, hogy ez a dicséretes szemléleti megközelítés nem pár osul azzal a felismeréssel, hogy az értékvédelem magántulajdonban lévő értékek esetében nem egyenlő a tulajdonosi jogok szükséges korlátozásával és hatósági kötelezettségekkel, hanem olyan közösségi ügy, amelynek keretében a tulajdonosban szövetségest kell találni, azaz őt is érdekeltté kell tenni. Más szóval, a törvénynek önkéntes jogkövető magatartásra kellene sarkallnia, hiszen különben nem éri el a célját. A törvényben ezzel szemben összességében túlteng a hatósági fenyegetőzés, a hivatal erőfitogtató m agatartása, és ez az arrogancia néhol már alanyi jogokat is sért.
