Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - PÁL BÉLA (MSZP):
3863 Elég csak emlékeztetnünk arra, hogy annak az amerikai tábornoknak, Harry Hill Bandholznak az 1936ban emelt szobrát, aki az amerikai katonai misszió vezetőjeként 1919 októberében megakadályozta, hogy a román megszállók a Magyar Nemzeti Múzeum kincseit Romániába hurcolják, 1949ben eltávolították a helyéről, hiszen csakis magyar nacionalista körökkel rokonszenvezhetett az, aki ilyet tett, hangzott a vád. Soksok ka stélyból magtár vagy istálló lett, még több kirabolt formában a végső enyészet szélre került. A drága bútorok, régi könyvek és kéziratok, használati eszközök - mint a főúri életvitel tanúbizonyságai - pusztulásra ítéltettek. Közülük csak kevesek maradtak m eg mutatóban. Az ötvenes évek kulturális pusztításainak felelősei, haszonélvezői vagy eltűrői még évtizedeken keresztül a posztjaikon maradtak, nem véletlenül siklott félre később is a műemlékvédelem ügye. A nyolcvanas években már nem direkt intézkedések m iatt pusztultak kulturális emlékeink, hanem közvetve, egy hibás módon értelmezett nemzetközi egyezménnyel került zsákutcába a műemlékvédelem. A Magyarország által is elfogadott velencei chartára hivatkozva a műemlékvédő hatóságok megakadályozták a műemléke k újjáépítését vagy éppen helyreállítását. Ha felmegyünk a budai Várba, láthatjuk sok külföldi megdöbbenését a Mária Magdolna templom még mindig impozáns romjainál. Miért nem építik ezt újjá a magyarok? Mind a budai Vár, mind Ó buda teli van bokáig vagy térdig érő falmaradványokkal, azt sugallva, hogy míg a lengyelek a háború után újjá tudták építeni a lerombolt Varsót a megmaradt eredeti falak és fellelhető dokumentumok alapján, míg a németek szinte korhű állapotban helyre tudtá k állítani az agyonbombázott középkori váraikat, addig mi, magyarok erre képtelenek voltunk. Eddig minden tapasztalat azt igazolta vissza, hogy lényegesen gyorsabban pusztulnak azok a romok, amelyeket az eredeti állapot megváltoztathatatlanságára hivatkozv a nem véd meg egy tetővel ellátott épület, és általában hamar leromlanak azok az építészeti emlékek is, amelyeknek nincs élő funkciója. Vissza kell tehát helyezni lakókörnyezetébe eredeti formájában helyreállított építészeti örökségünket. Ez nincs ellentét ben például egy olyan követelmény betartásával, amelyik a szakemberek számára felismerhetetlenné tenné az eredeti falakat, megkülönböztetve azt a rekonstruált részektől. Az ember által lakott helyek kultúrtájjá válnak, ezért nem lenne szabad megtörni ezt a kultúrtájörökséget tabunak tekintett romok tartós rommá nyilvánításával. Ennek a törvénytervezetnek a szövege véleményünk szerint nem nyújt arra garanciát, hogy újraértelmezzük a velencei charta magyar értékekre nézve jelenleg hátrányos előírásait. De a t örvénytervezet eddigi vitái alapján egyértelműnek tűnik számomra, hogy a tárca felelős vezetői nem kívánják továbbfolytatni a műemlékvédelemre nézve káros korábbi gyakorlatot. Tisztelt Ház! Összegezve véleményemet: a törvénytervezetet általános vitára alka lmasnak tekintem, de ebben a formában az MDF képviselőcsoportja csak abban az esetben tudja elfogadni, ha módosító indítványainkat figyelembe fogják venni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Tö bben jelezték az írásban előre jelzettek közül, hogy nem kívánnak élni a felszólalási joggal, így most megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, MSZP. PÁL BÉLA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterj esztő szerint az új törvény célja elsősorban egy olyan intézményi reform, amelynek következtében megteremtődik a kulturális örökség hatósági védelmi rendszerének egységes szemléletű, rendezett hatáskörű, egyszerűsített, polgárbarát ügyintézésének szabályoz ása és az ehhez rendelt intézmény, a kulturális örökség hivatala feladatkörének meghatározása.
