Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3862 bürokráciát, természetesen nem értek egyet, hiszen a törvényjavaslat szövegéből egyértelműen kitűnik ennek a véleménynek a megalapozatlansága. Kételyeim elsősorban abból adódnak, hogy a múzeumoktól és szakmai testületektől, p éldául az Ásatási Bizottságtól elvont jogköröket kik működtetik majd. Ha a korábbi szakemberek látják el a korábbi feladataikat az új csúcshivatalban, akkor kik fogják őket és felhalmozódott tapasztalataikat pótolni? Ha ez a csúcshivatal dönt e törvény ált al ráruházott kérdésekben, akkor melyik szerv lesz a feljebbviteli fórum? Az nyilvánvalóan követhetetlen megoldás lenne, hogy az örökségvédelmi hivatal döntsön mint feljebbviteli fórum az önmagán belül alsóbb szinten meghozott döntések ügyében. Van egy bel ső aggodalom is bennem, az, hogy a ma szakember közgyűjteményi dolgozók távlatban egyszerű őrzővédőkké lényegülhetnek át, mivel valamennyi érdemleges szakmai határozatot a csúcshivatalban döntenek majd el. Míg eddig például a régészeti feltárások kulcssze replője a múzeumi hálózat volt, ezután a leletek sorsát meghatározó döntés és az ehhez szükséges pénz folyósítása is az örökségvédelmi hivatal hatásköre lesz. Így a közgyűjtemények feladata lassacskán csak a megőrzés lehet. A szakmai törvényekre vágyók a j övőben nem a szakmúzeumok gyakorlati munkájában megszerzett tudásuk révén léphetnek előre, hanem a hivatali munkájuk alapján. (9.20) Káros kontraszelekció is kialakulhat a gyakorlati és a szakmai munka helyileg is elkülönülő műhelyei miatt. Amit most elmon dtam, az egy lehetséges következménye ennek a törvénynek, hacsak nem akadályozzuk meg más módon a gyakorlati muzeológusi szakma leértékelődését. Sajnos, ahogyan képviselőcsoportunk vezérszónoka már említette, a közgyűjteményi szemlélet hiánya jellemzi az e lőterjesztést, amelyik a feltárt leletek nagy részéről például azt feltételezi, hogy épületekből áll, holott e feltárt leletek döntő hányada tárgyi ingóság, amelyek legjobb megőrzési helye a régészeti gyűjtemény és a kiállítás. Tisztelt Ház! Az eddigi érve imet nem az örökségvédelmi hivatal felállítása ellenében mondtam, hanem a hivatalt létrehozó koncepció ellenében, amelyik jelenleg túlságosan szétválasztaná a szakmai döntéseket és a gyakorlati örökségmegóvó munkát. Egy csúcsintézmény létrehozása már nagyo n váratott magára, mivel az önkormányzati törvény létrehozása után gazdátlanná vált múzeumok és helytörténeti gyűjtemények sokasága zárt be. A hetvenesnyolcvanas években létrehozott és állami erőből fenntartott közgyűjtemények sokasága került át megfelelő források nélkül olyan önkormányzatokhoz, amelyek képtelenek voltak később fenntartani ezeket. A törvényjavaslat természetesen nem ígér semmi biztatót a nehéz helyzetbe került helyi múzeumok számára, de míg eddig a hivatalok között elveszett a felelős gazd a, ezután már lesz egy vitathatatlan felelőse a rendkívül nehéz helyzetben szakmai tisztességgel helytálló múzeumoknak. Ma az állami normatíva csak a megyéket illeti meg, a múzeumokat fenntartó városokat nem, holott például a keszthelyi Balaton Múzeum, a n agykanizsai Vármúzeum nem jelentéktelenebb, mint a megyeszékhelyen lévő zalaegerszegi megyei múzeum. Ennek a szűkkeblű támogatási rendszernek a következménye például az is, hogy a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum ma a szegedi Móra Ferenc Múzeum filiáléja. Egy felelős csúcsintézmény nyilván racionálisan szervezné át az elmúlt évtized kényszerűségeiből fakadó múzeumi alá- és fölérendeltségi kapcsolatokat is. Tisztelt Ház! Az elmúlt évtizedekben a romboló ideológiai nézetek miatt óriási kárt szenvedett országu nk kulturális öröksége. Elég, ha csak arra gondolunk, milyen méltatlan körülmények között raktározták és a pusztulás szélére sodorták a ma évente százezrek által megcsodált Fesztykörképet. Soksok könyvtárban bezúzatták a háború előtti könyvállomány harma dát, negyedét, azok kapitalista, kispolgári vagy éppen nacionalistának mondott tartalma miatt.
