Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3861 konzultációkon, ahol az ilyen hibák kiszűrhetők lettek volna. Csak egyet len jámbor példát említek. A 7. § 17. pontjában szerepel, hogy "régészeti lelőhely az a földrajzilag egyértelműen meghatározott terület, amelyen a régészeti örökség elemei elsődlegesen megtalálhatók és amelyet nyilvántartásba vettek". De ki vette nyilvánta rtásba? A 71. § a) szerint a hivatal, a 94. § 6.4. b) pontja szerint a megyei múzeum, amely ellátja a régészeti lelőhelyek szakmai nyilvántartását. Én az utóbbit, a szakmait érzem illetékesnek, de egyáltalán nem biztos, hogy ez így van. A szakma egyértelmű háttérbe szorítása olvasható ki a 23. § (2) bekezdéséből is, amelyből idézem: "A megelőző feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben a hivatal álláspontja az irányadó." Pedig lenne, lehetne kompetensebb irányadó is, például az Ásatási Bizottság, amelyet a 20. § (2) bekezdése szerint több miniszter, illetve a Magyar Tudományos Akadémia elnöke jelöl ki a nemzeti kulturális örökség miniszterének erős túlsúlya mellett. Zárójelben jegyzem meg, hogy korábban csak az elnököt és a titkárt deleg álta, illetve jelölte az utóbb említett miniszter. A törvényjavaslat rossz pozícióba helyezi az Ásatási Bizottságot, amikor a 64. § (2) bekezdésében azt mondja, hogy a hivatal működteti az Ásatási Bizottságot. A minisztériumnak kellene működtetnie. Akár az Ásatási Bizottságot lehetne felhasználni arra, hogy a hivatal jogköre ne torzuljon el a belterjes hegemónia irányába. A 75. § (2) bekezdés ugyanis kimondja, hogy a kulturális örökségvédelmi államigazgatási eljárásban "a hatósági (szakhatósági) jogkört els ő fokon a hivatal regionális szervezeti egységei, másodfokon a hivatal elnöke gyakorolja". Ez rosszabb, mint a mai meglévő gyakorlat. Leglabilisabbnak azonban a pénzügyi hátteret illetően látom a törvényjavaslatot. A 86. § (3) bekezdés ugyanis azt mondja, hogy az állam elővásárlási jogát a hivatal gyakorolja, csakhogy a pénz a Miniszterelnöki Hivatalnál van. Hadd érzékeltessem ezt a helyzetet egy konkrét, éppen aktuális példán. A melléklet, amit Weszelovszky képviselőtársam is említett, tehát ami az állam k izárólagos tulajdonában tartható műemlékek és műemlékegyüttesek jegyzéke, Budapest II. kerület vonatkozásában konkrétan említi a Pesthidegkút, Templom utca 12. alatti volt Klebelsbergkastélyt. Ezt a kastélyt 2001. május 21ei határnappal árverésre tűzte k i a jelenlegi tulajdonos, a Pest Megyei Közgyűlés. A hivatal, illetve a jelenleg most még természetesen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma élne az elővásárlással, de nincs pénze, a MEH, tehát a Miniszterelnöki Hivatal pedig az éppen most tárgyaland ó törvényjavaslatra, illetve annak mellékletére hivatkozik mint megoldásra. Úgy látom egyébként, hogy a pozitív végkifejletet illetően mindenütt megvan a jóakarat. Ezt bizonyítja az, hogy az árverést elhalasztották. De ettől a helyzet még nem oldódott meg. Ha a törvényjavaslat ilyen marad, más esetekben is kiderül, hogy két szék között a pad alá is lehet esni. Egyébként még sok további példát lehetne felsorolni. Annak ellenére, hogy elnök úr jóindulattal biztosított arról, hogy módosító beadványokat még leh et benyújtani, bizony kétségeim vannak az iránt, hogy a módosító javaslatokkal korrigálhatók a hibák. Talán az lenne a legjobb, ha a kormány átdolgozás céljából a törvényjavaslatát visszavonná most ebben a helyzetben. Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Balogh László, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka már t olmácsolta képviselőcsoportunk döntését, miszerint támogatjuk a törvényjavaslatot, s a jobbítás szándékával megfogalmazott módosító indítványainkat, különös tekintettel a régészeti részhez, be fogjuk terjeszteni, illetve egy részét be is terjesztettük. Azz al az elképzeléssel, hogy létrejöjjön egy egységes örökségvédelmi hivatal, amelyik ezentúl mind az ingó, mind az ingatlan kulturális örökségünk védelmét ellátja, nincs okom vitatkozni. Azokkal az ellenzéki állításokkal, miszerint ismét egy újabb hivatalt h oz létre a kormány és növeli a
