Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
3859 Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás s zerint 10 perces időtartamban. Írásban előre jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót. Tessék! DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kulturális örökség védelméről szóló törvény kapcsán az első érzés az örömé; az afeletti örömé, hogy ez a törvény végre megszületett, s ebben a részletes, ugyanakkor átfogó változatban született meg. Biztos, hogy sok kritika éri a törvényjavaslat szintjén is, és számtalan korrekciót kíván majd még inkább a g yakorlat is. Mondják azt is, hogy van nagyobb bajunk, miért éppen a kulturális örökség védelmével kell foglalkoznunk, s mondják azt is, hogy az erre vonatkozó törvények, rendeletek, hivatalok és szervezetek elegendőek a védelemhez. Sajnos, ennek számtalan ellenpéldája állítható. Csak örülhetünk és csodálkozhatunk, hogy a törvényjavaslat mellékleteként található, állami tulajdonban lévő és ott is tartandó műemlékek milyen nagy számúak. Csak éppen azt is tudni kell, hogy ezek milyen állapotúak. Akár a valóság ban, akár filmen ha megnézünk egy francia vagy skót várkastélyt, akkor azt látjuk, hogy az a tulajdonos által valami épülethez illő célra hasznosítva van, és teljes régi szépségében pompázik. Ha az idézett mellékletben azt olvassuk, a Batthyányvárkastély teljes együttese, főépület, melléképületek, kastélypark és építményei, akkor a régi szépségben való megmaradásról szó sincsen, a második világháború lerombolta, hatalmas értékű kézirattárát szétszórta és elpusztította, sokáig orosz laktanya volt, aztán egy es részeiben gyártelep működött, s közben a kastélypark a szobraival, építményeivel együtt tönkrement. A város, Körmend hatalmas pénzeket fordított bizonyos részeinek a helyrehozására, de még mindig magán viseli az értelmetlen és tragikus rombolás nyomait. Ma tehát, e példával is igazolva az a helyzet, hogy a jegyzékben felsorolt műemlékek és műemlékegyüttesek megnevezése mögött lényegében csak a lehetőség áll; annak a lehetősége, hogy nagy erőfeszítések árán egyszer majd újra azzá válhatnak, amire nevük ut al. Ha a kulturális örökség védelme legalább az elmúlt tíz esztendő alatt jól vagy jobban működött volna, nem ez az állapot lenne mai örökségünk. S hogy miért fontos a polgári kormány számára a királyi vár és az olmezőhegyesi csikóslak, a peregpusztai hara ngláb vagy a szomolyai barlanglakás, az nemcsak annak számára kérdés, aki elvetendő vagy éppen megvetendő politikai kategóriaként tekinti a polgári szót. Ha azonban a történelem során fokozatosan kialakult lényegi tartalmat tekintjük, azaz az emberi értéke k létrehozásának és védelmének szándékát és törekvését, akkor evidens, hogy a polgári kormány a barlanglakást mint történelmi tényt ugyanúgy megőrizni kívánja, mint a Várhegy Európában is egyedülálló műemlékegyüttesének helyreállítását. Kiemelt értéket tul ajdonítok a törvényjavaslatban kellő teret és hangsúlyt kapott régészetre vonatkozó felfogásnak. A Kárpátmedene ugyanis egyfelől a népek országútja volt, másfelől sok nép, népfaj hosszú ideig meglakta e területet, ismét mások névtelenül itt vesztek bele a történelembe. A magyarságnak, mindig az aktuális életrehalálra fordított figyelem miatt nem maradt sok ideje arra, hogy régészeti kincseivel törődjék. Így történhetett, hogy a nagyszentmiklósi aranykincset tarisznyába téve Bécsbe ballagtak vele, ma is ot t található, hogy a római kori ezüst kincset egyszerűen kilopták az országból, s hogy visszaszerzéséhez az állam által vezetett per eredményt hoze, még nem tudhatjuk. Tehát a régészet nemcsak kincseket, hanem csontokat és cserepeket, valaha élt népeket is jelent. A régészet iránt az érdeklődést utoljára Móra Ferenc ásatásairól szóló kedves karcolatai keltették fel a második világháború előtt. Ma fokozatosan vagy fokozottan kell erre figyelnünk. Egyrészt azért, mert a nemzetközi piacon nagy a kereslet a rég észeti leletek iránt, tehát megnőtt a feketeásatások és leletcsempészetek száma, másrészt azért, mert Magyarország földjét legnagyobb tömegben manapság mozgatják meg az építkezések következtében. Ezáltal, bár nem keresnek, mégis nagy értékű régészeti lelet eket találnak. S nagy ellentmondást okoz a Kárpátmedenc régészeti
