Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
3714 hogy ebben a vitában érvek elhangzanak pro és kontra a beszámolóról, a biztosoktól, majd a vita tanulságaként történik a későbbiekben a jelölés és a választás. Egy normális parlamenti működéshez mindenképpen ez tartozik hozzá, hiszen nem lenne fair, nem lenne korrekt dolog, ha érvekről, kritikákról, dicséretekről nem az Országgyűlés nyilvánossága előtt beszélnénk. Akkor ez hol történne? Azt gondolom, hogy ez nem lenne helyes, nem korrekt, nem fair politizálás, és igazából nem is fér össze a rendes par lamenti demokratizmussal, ha nem így történne. Remélem, hogy így fog történni. Természetesen a remény megvan bennem, de látom a tényeket. A tények azok, hogy a kormánypárti képviselők nem mernek előállni az érvekkel; sem az igazságügyminiszter asszonyban, sem a Fidesz képviselőiben nem volt elég bátorság arra, hogy elmondják azt, hogy miért nem akarják támogatni az országgyűlési biztosok újrajelölését. Ez egy szomorú dolog, de tényként le kell szögeznünk. Tehát nem mertek előállni semmiféle érvvel. Azt gon dolom, hogy ez sajnos megnehezít a későbbiekben minden ilyen típusú parlamenti működést, mert a normális vitához az tartozott volna hozzá, ha ezekről hallunk, erre válaszokat lehet megfogalmazni, erről értelmesen vitatkozunk, és egy józan, normális vita ke retében kibontakozik vagy valamiféle konfliktus, vagy pedig együttműködés. Sajnos úgy tűnik, hogy erre nem lesz lehetőség. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kósáné dr. Kovács Magda képvis elő asszony kért a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából kétperces időkeretben hozzászólási lehetőséget. Öné a szó, képviselő asszony. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Rubovszky képviselő urat távollétében, de egy picit önt is arról szeretném meggyőzni, hogy ez a látszólag elágazó vita tulajdonképpen az alapkérdésről szól. Az alapkérdés ugyanis az, hogy elválaszthatóe egy friss jogintézmény hatéves története, történetének első szakasza azoktól az emberektől, akik ezt a jogin tézményt a törvény betűje alapján létrehozták, megtöltötték élettel, és beépítették a magyar közjogi rendbe. Az a szilárd meggyőződésem, hogy nem választható el. Mi három év óta három különböző esztendő beszámolóit tárgyalva egyszerre beszéltünk mindig mag áról a jogintézményről, a jogintézmény társadalmi szerepéről, a jogintézmény és a társadalmi igény összetalálkozásáról, arról a minőségről, amellyel a három országgyűlési biztos és az általános helyettes a törvényi követelményeket valóra váltotta. Következ ésképp akkor, ha egyéves munkát, hároméves munkát, vagy hatéves munkát értékelünk, nem tekinthetünk el a személyes teljesítménytől, és nem tekinthetünk el a személyes érdemektől. Nem tekinthetünk el azoktól a következtetésektől, amelyek a hat év, a három é v és az egy év munkájának értékeléséből adódnak. Ezért az is szilárd meggyőződésem, hogy ha ezen a mai vitán, illetve a határozathozatal során mi csak egy kérdésben fogunk döntést hozni, abban tudniillik, hogy elfogadjuke az országgyűlési biztosok 2000. é vi munkájáról szóló jelentést, mégis olyan döntést hozunk, amelynek az erkölcsi és politikai következményei messzebb mutatnak. Amikor a beszámoló elfogadásáról döntünk, akkor arról is döntünk, hogy a munkájukat megerősítjük vagy megkérdőjelezzük. Ezzel a f elelősséggel fogunk dönteni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Az én feladatom az, hogy a Házszabály értelmében és a Házszabály figyelembevételével megfelelő mederben tartsam a vi tát. Természetesen én arról nem kívánok vitát folytatni, hogy melyik hozzászólás milyen mélységig vagy mennyire összefügg azzal a kérdéssel, ami egyébként a tárgyát illeti a mai napirendünknek, és nem is kívánok
