Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
3703 sikerült ésszerű, gyakorlati tartalommal kitölteni, ami elvileg elengedhetetlen feltétele minden állami hivatal felállításának és működtetésének. Amikor a MIÉPfrakció a célját és az értelmét kutatja ennek a hivatalnak, akkor felemás dolgot lát. Ki lett kiáltva, hogy egy demokratikus és az emberi jogokat tiszteletben tartó államszervezetnek ombudsmant is tartani kell. Rendben van. Ebben a kérdésben nem lehet kilógni a sorból, hiszen a z államgépezet demokratikus működésének egyik ismérvéről van szó. A MIÉP véleménye szerint azonban egyetlen intézmény elég lenne az ombudsmani hivatalokból egy ilyen kis országban. Egy ilyen jellegű hivatalban még egy általános helyettes is elfér, ezt sem kifogásolnánk. Ha viszont egy ilyen hivatalt működtet az állam, akkor azt célszerű lenne valami gyakorlati tartalommal megtölteni. A kétharmados törvényből következik, hogy csak a meglévő törvény szövegét van lehetőség hasznos tartalommal és koncepcióval k itölteni természetesen, vagy javaslatot tenni a törvény módosítására. Itt az első probléma az, hogy a hivatal nem rendelkezik konkrét hatáskörökkel. Az állami szervezeteknek általában van konkrét feladatkörük, és a feladatkörhöz kapcsolódó hatáskör, és kon cepciójukat ehhez képesek igazítani. A hatáskör hiányából fakadóan először azt kell tisztázni, hogy mi nem az országgyűlési biztos hivatala; nem jogsegélyszolgálat, csak annak látszik. Jogsegélyszolgálati jelleget annyiban hordoz magán, hogy az állampolgá rok panaszokat írnak hozzá, vagy szóban elmondják neki a panaszaikat, amit jogvégzett emberek elolvasnak vagy meghallgatnak, szükség esetén tanácsokkal látják el a panaszosokat. Ezt követően azonban a működése eltér a jogsegélyszolgálati gyakorlattól, his zen egyéni jogsérelem esetén nem szerkeszt iratokat, keresetlevelet, előkészítő iratot, fellebbezést és így tovább; nem lát el ellenjegyzéssel ellenjegyzésre szoruló iratokat, nem lát el az egyéni ügyekben szükség esetén jogi képviseletet. Tehát visszatérv e az alapesethez: toborozza a panaszosokat, de nem tud igazán velük mit kezdeni. Az állam részéről jogsegélyszolgálatot működtetni egyébként is függelmi ellentmondást jelentene a köztisztviselők számára. Ennek intézményrendszere a kirendelt védők, a pártfo gó ügyvédek, valamint a jogsegélyszolgálatok által meg van teremtve. Nem lehet egyszerre, egyazon ügyben több oldalon jogi képviseletet ellátni. Miután a hivatal nem tud érdemben mit kezdeni a hozzá forduló panaszosok jelentős részével, ezért azok háromneg yedét iktatás után elutasítja a beszámoló 2733. oldalán ismertetett okokból és módon; tehát a háromnegyedét elutasítja. Ez célszerű is, hiszen a beszámoló elkészültéig a hivatal működése során több mint 42 ezer darab panasszal fordultak hozzá a panaszkodó k, ezt a 27. oldalon olvashatjuk. Ekkora panaszáradat pedig nehezen kezelhető. Ha viszont a hivatalnak még hatásköre is lenne mindazokra az ügyekre, amelyekben a panaszokat írogatják hozzá, akkor lenne csak igazán nehéz a helyzete. Így azonban viszonylag k önnyű, hiszen akiket magához csalogat, azok java részét rögtön el is utasítja magától. A hivatal által magához csalogatott panaszok java részének elutasítása után még mindig sok panaszkodás marad a nyakán. Ezért ennek csökkentése érdekében az addig el nem utasított panaszokat a hivatal elkezdi vizsgálni, hiszen azok egyik általános jellemzője a teljes jogi tényközlés hiánya. Ez lehetőséget teremt a panaszok további, több mint 7 százalékában az eljárás megszüntetésére. Mivel azonban a fennmaradó panasztömegg el még így sem nagyon tud mit kezdeni a hivatal, ezért - hogy mégis történjen azokkal valami - a fennmaradó ügyek jelentős részében ajánlásokat fogalmaz meg. Ezek címzettje rendszerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság vagy közszolgáltatá st végző szerv, intézmény vezetője. A fentiek miatt a beszámoló túlnyomórészt egy alkotmányossági aggálygyűjtemény. Ha az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatala nem jogsegélyszolgálatként, hanem panaszirodaként érzékeli a tevékenységét, akkor a következő tényekkel kell szembesülnie. Országos panasziroda és panaszláda nem működtethető az államszervezetre vonatkozóan, az államszervezet
