Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
3693 Ami az országgyűlési biztos és volt általános helyettesének eddigi munkáját illeti, véleményünk szerint eredményes tevékenységet tudhatnak maguk mögött. Azt a szerepet, ami a magyar szabályozás sajátossága, vagyis hogy az országgyűlési biztos a hatóságokkal való viszonyában elsősorban jogvédő szerepet tölt be, és nem valamifajta közigazgatási racionalizáló képében lép fel, helyeselni lehet, és meg kell a jövőre nézve is erősít eni. Ugyanakkor figyelmeztető lehet a biztos jelentésének azon része a kormány és az Országgyűlés számára is, amikor azt írja, hogy a polgárok és a hatóságok is egyre nehezebben igazodnak el a bürokrácia útvesztőjében. Támogatjuk a biztos tevékenységében a zt a törekvést, ami az ez évi jelentéséből is kitűnik és itt már szóba került, hogy fokozott figyelmet fordít a gyenge érdekérvényesítő képességekkel rendelkező társadalmi rétegek emberi jogai érvényesülésének elősegítésére. Tapasztalataink szerint az orsz ággyűlési biztos magas társadalmi elismertségnek örvend hazai és nemzetközi mércével mérve is, ami lényeges körülmény munkájának hatásfoka szempontjából. Ezt azért kell kiemelni, mert a biztos, illetőleg a biztosok ajánlásai nem kötelező erejűek, s a hatós ágok, hatósági személyek, közszolgáltatók - mint ahogy erről már itt volt szó - gyakran ellentétes érdekeik miatt javaslataikkal szemben időnként ellenállást tanúsítanak. Az Országgyűlésnek - mint saját intézményét tekintve is - arra kell törekednie, hogy a maga eszközeivel ezt az elismertséget s ennek nyomán a biztosi tevékenység hatásfokát növelje, és ehhez hozzátartozik az is - és ezt lehet önkritikának is venni , hogy fokozott figyelmet fordítson azokra az ajánlásokra, amelyek törvényalkotásra vagy mó dosításra vonatkoznak. (11.40) Célszerűnek tartanánk, ha a házbizottság a közeljövőben napirendre tűzné azokat a javaslatokat, amelyeket a biztos az Országgyűlésnek tett, és eldöntené sorsukat. Végezetül, tisztelt Országgyűlés, engedjék meg egy idézet felo lvasását. Érdemes megszívlelni a nemrég elhunyt Takács Imre alkotmányjogász professzor szép szavait, mert talán eligazítást adhatnak az országgyűlési biztos beszámolója megítélésének, de talán ezen túlmenő gondolkodáshoz is kapaszkodót adhat. Takács profes szor a következőket írja: "Az alkotmány nem a kormányé, nem a pártoké és nem az Országgyűlésé. Az alkotmány nem egy nemzedék kiváltságlevele, nem egy válsághelyzet kezelési programja, hanem a köz dolgaiban való döntés rendje (Az elnök a csengő megkocogtatá sával jelzi a felszólalási idő leteltét.) tegnap, ma és holnap. Az alkotmány a nemzet életformája, jogainak forrása, jövőjének támasza. Az alkotmány nem Biblia, de az lenne az ideális állapot, ha szinte azzá válna." Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (d r. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Pokol Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Fodor Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képv iselőcsoportja nevében. Öné a szó, képviselő úr. DR. POKOL BÉLA , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is úgy gondolom, hogy noha előttünk az országgyűlési biztosok 2000. é vről készített jelentése fekszik, a hatéves ciklusuk lejártakor most alkalom nyílik magának az intézménynek az értékelésére is. Mivel én gyakorlatilag az intézményről fogok beszélni, az intézmény problémáiról, előnyeiről, hátrányairól, a magyar ombudsmani intézményről, engedjék meg, hogy rögtön az elején nagyon röviden hadd jelezzem Gönczöl Katalinnak, az általános ombudsmannak, hogy a tevékenységét a legnagyobb tisztelettel figyeltem az elmúlt hat évben, mióta képviselő vagyok. Úgy látom, hogy valóban elkö telezett volt erre a pozícióra. Az ő személyes tevékenységében, az egyes ügyeiben - elég nagy kritikusa voltam magának az intézménynek, és mindjárt rátérek az intézmény kritikájára - nem találtam semmi kifogásolnivalót. Úgyhogy most már hadd szögezzem le, hogy majd elfogadásra
