Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3691 Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő ú r. Felszólalásra megadom a szót Gál Zoltán képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának; őt követi majd Pokol Béla. DR. GÁL ZOLTÁN , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd bocsássam előre, hogy hozzászólásom más jellegű lesz, mint a Fidesz vezérszónokának hozzászólása volt. Abban egyetértünk, hogy ez a mai vita és az országgyűlési biztos idei beszámolója túlmutat a szokásos éves beszámolók jelentőségén. Ez azzal az ugyancsak már szóba került ténnyel van összefüggésben, hogy a biztosok megbízatása hamarosan lejár, és természetes ezek után, hogy a 2000. év számadása kapcsán nemcsak egy esztendő munkája van napirenden. Mutatja ezt az is, hogy különböző formákban, egyelőre még itt a parlamentben nem, de a bizottsági hozzászólásokba n és az utóbbi hetekben olvasható nyilatkozatok alapján megállapíthatjuk, hogy ez az alkalom sokak számára azt is jelenti, hogy megfogalmazzanak bizonyos fajta kritikát a biztosi intézménnyel szemben, felnyissanak korábbi vitákat, ideértve a biztosi intézm ényre vonatkozó jogi szabályozást is. Mindeközben időről időre javaslatok fogalmazódnak meg, hogy egyes újabb területekre további országgyűlési biztosok kerüljenek megválasztásra, ami azt mutatja, hogy egy időben van jelen egy komoly társadalmi igény olyan funkciókra, amelyeket az országgyűlési biztosok jelenleg betöltenek, és mutatja azt is, hogy egyidejűleg vannak olyan nézetek, amelyek ennek a szükségességét megkérdőjelezik. Úgy tűnik továbbá, hogy az országgyűlési biztos intézménye megítélésében nyomon követhető bizonyos, ha úgy tetszik, politikai törvényszerűség. És ezt az intézmény nem hosszú történetének egyes fejleményei is igazolják. Arról van szó, hogy az eddigiek szerint elsősorban a jobboldali pártok képviselői részéről fogalmazódtak meg olyan vé lemények, amelyek alapján meg lehet kockáztatni, hogy elsősorban a jobboldali pártok szimpatizálnak kevésbé - finoman szólva - az országgyűlési biztosi intézménnyel. Ezt nem cáfolja az sem, hogy a törvényi szabályozás az első jobboldali kormány időszakában jött létre, de akik akkor ebben a munkában részt vettünk, tudjuk, hogy ebben nagyobb szerepe volt néhány korrekt kormánypárti képviselőnek, mint magának a kormányzatnak. Hozzátartozik a történethez, hogy 1994ben éppen az akkori kormánypárti többség nem s zavazta meg a biztosnak javasolt személyeket, és ezért csak 1995től kezdhették meg a munkájukat. Napjainkban pedig, ahogy már említettem, ugyancsak jobboldalról hangzanak el óvatos, vagy kevésbé óvatos, vagy új megoldások felvetésében burkolt kritikák az országgyűlési biztosokkal, illetőleg magával az intézménnyel szemben. És ezen a képen ez az itteni vita sem változtat, és az sem változtat, hogy a biztosok beszámolóit az Országgyűlés ez ideig minden alkalommal elsöprő többséggel fogadta el. (11.30) Tiszte lt Országgyűlés! Természetesen senkinek nem lehet kifogása az ellen, ha bárki kritikusan viszonyul egy alkotmányos intézmény létéhez vagy működéséhez. Nem is ezért hozzuk szóba ezt a dolgot, hanem azért, mert mögötte olyan problémák húzódnak meg, amelyek - mint ahogy ez általában lenni szokott - jelentősége meghaladja a konkrét ügyet. Manapság a kérdés, nem túlzás azt mondani, úgy vetődik fel, hogy a szabadság szüle rendet ebben az országban, vagy egy demokratikus jogállami alkotmány mellett is kialakul eg y tekintélyelvű állam és ehhez igazodó társadalom. A tényleges kérdés továbbá az, hogy milyen válaszokat adunk a kor újabb kihívásaira, amikor a technikai és tudományos fejlődés egyszerre nyit soha nem látott távlatokat az emberiség előtt, és teszi ugyanak kor kiszolgáltatottá az egyes embert vagy azok csoportjait. És akkor még nem szóltunk arról a mindennapi jelenségről, ami abban áll, hogy hiába léteznek demokratikus jogok és intézmények, ha vannak olyanok - és ma Magyarországon milliós nagyságrendben besz élhetünk
