Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
3682 kádakat még függöny sem választja el egymástól? Lehete jogbiztonságról beszélni akkor - biztos asszony ezt a szóbeli bevezetőjében is említette , ha a szociális ellátást jelz álogbejegyzési joghoz kötik? Lehete biztonságról beszélni akkor, ha az építkező, az egészséges ivóvízre vágyó állampolgár nem tudja érvényesíteni a jogait; vagy ha - milyen hétköznapi apróság! - nem viszik el a szilárd hulladékát, magyarul a szemetét, cs ak akkor, ha egy még meg nem adott szolgáltatásért fizet? Ezek az esetek sajátos precedensek. Precedensek az országgyűlési biztos számára, aki soha nem az egyedi ügyben oszt igazságot, de továbbmegy és fölfedezi mögötte a működési diszfunkciókat, esetleg a jogi szabályozás hiányait vagy hibáit. Sajátos precedensek társadalompolitikai értelemben, mert hétköznapi kiszolgáltatottságunk példáit mutatják. Sajátos precedensek abban az értelemben is, hogy ha nincs intézkedés és nincs döntés, akkor is van tanulság mindannyiunk számára. Az országgyűlési biztos jelentése egy közösségi tudatosodás sajátos folyamatát mutatja be, és azt hiszem, ennek az elmúlt hat évnek ez a legnagyobb jelentősége. Hiszen megtanulták az állampolgárok, hogy van egy jogintézmény, amelyik é rtük van, és talán az a tudat el fog egyszer jutni azokra a kistelepülésekre is, amelyekről a biztos asszony szólt. Egyre kezdeményezőbbek lettek maguk az országgyűlési biztosok, túlterheltségük és működési korlátaik ellenére. Hozzá kell tennünk, hogy szem élyes tekintélyük és társadalmi elfogadottságuk a partnerek fogadókészségét is javította. A bizottsági ülésen szó volt arról, hogy persze működik az elhárítás és az elhallgatás a megszólítottak oldalán. Működik ez az elhárítás és elhallgatás a parlamenti m echanizmusban is. A hosszadalmas idézetet, amellyel miniszter asszony az Alkotmánybíróság döntését ismertette, egy picit ilyen elhárító mechanizmusnak kell hogy értelmezzem, hiszen az Alkotmánybíróság mondatai nem az országgyűlési biztosok gyakorlatáról sz ólnak, hanem egy törvényszöveg lehetséges ellentmondásaira hívják fel a figyelmet. Azt gondolom, mindig minden törvényhozónak kötelessége a lehető legfontosabb és legjobb szöveget létrehozni, de az országgyűlési biztosok gyakorlatában nincsen példa arra, h ogy megpróbálnak a törvényhozó fölé emelkedni. A parlament hárítása bizony konkrét példákban is megnyilvánul, hiszen nem lennének ismétlődő ajánlások, nem kaptuk volna sokszorosan ismétlődő módon azt a választ, hogy már készül az országgyűlési biztos ajánl ására a törvényváltoztatási javaslat. Gondolok itt a párizsi békeszerződés szakállas történetére, de azért elég hosszú volt a harc a konzuli törvényért is. Tisztelt Ház! A bizottság megtisztelő kötelességének tartotta, hogy a hat évre is visszatekintsen. M egállapította azt, hogy a jogintézmény eredményessége elválaszthatatlan azoknak a munkájától, akik az eredeti törvényt jogi és társadalmi tartalommal töltötték meg, szakmaiságukat, kezdeményező készségüket, tiszta szigorúságukat folyamatosan érzékeltük. Bá r szokatlan, de engedjék meg, hogy fölolvassam a bizottsági ülés jegyzőkönyvének azt a néhány mondatát, amelyben a bizottság jegyzőkönyvileg mondott köszönetet a biztosok tevékenységéért: "Az országgyűlési biztosok tevékenységében most egy fontos szakaszho z értünk. - írja a jegyzőkönyv. - Azzal indítottuk a mai munkánkat, hogy nem a mai ülés feladata, hogy ezt a valóban történelmi időszakot értékeljük. De mégis úgy gondolom, egyetlen pillanatra megállni és jegyzőkönyvben rögzíteni ennek az időszaknak az ért ékét feltétlenül dolgunk és kötelességünk. Azt mondta ma Majtényi László, hogy a jogintézmény a harmadik Magyar Köztársaság műve. Némi elfogultsággal azt mondom, hogy a jogintézmények változásában talán az egyik legjelentősebb műve. Az egyik legjelentősebb új jogintézményt hozta létre a harmadik Magyar Köztársaság széles körű konszenzussal, és ezt a jogintézményt élettel azok a kiváló emberek töltötték meg, akikkel a mai ülésen találkoztunk. Mind a hárman példát mutattak személyes elkötelezettségből, tudásb ól, hozzáértésből és következetességből. És a személyes súlyuk, az a tisztelet, amelyet mi, parlamenti képviselők, az ország egész közvéleménye irántuk érez, tette lehetővé, hogy ez a jogintézmény most,
