Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - A nemzeti kisebbségi önkormányzatok vezetőinek köszöntése - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos:
3674 Ha most át kell tekintenem az elmúlt évet, és van ez a kísértés, és ez egy szónoki fogás, hogy beszélhetnék a hat évről is, de én inkább az egy évről beszélek, de azért mégis, ha a hat évre tekin tek vissza, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon szép dolgokról számolhatok be. Hat évvel ezelőtt Magyarországon, beleértve a jogászi közvéleményt is, nagyon kevesen ismerték az információs szabadságjogok tartalmát, azt is kevesen tudták talán, hogy milyen veszély fenyegeti a polgári szabadságot az információs szabadságjogok elvonása oldaláról, hogy egy ezredvégi és ezredeleji társadalomban mit kockáztatunk akkor, ha ellenőrizetlenül hagyjuk az információs helyzetet. (10.00) Ebben a hat évben, ha a hat évrő l beszélünk, akkor nem elég a hat évet említeni, hanem említeni kell azokat, akik megalkották Európa egyik legszínvonalasabb szabályozási filozófiájú adatvédelmi törvényét, az 1992es adatvédelmi törvényt, amelyen kiváló értelmiségiek keze nyoma látszik. E zeknek a nevét nem mondom, úgyis mindenki tudja. Egy olyan helyzet jött létre, hogy Magyarország Európában divatirányzatot vezetett be a szabadságjogok védelmében, hiszen Kanadát leszámítva Magyarország volt az első ország a világon és Európában egyértelmű en, amely a két információs szabadságjogot, az információszabadságot és a személyes adatok védelmét egy törvénybe foglalta, és aztán végül '95ben ennek a két szabadságjognak a védelmére egy védnököt rendelt. De azért mondom: Sólyom László, KönyvesTóth Pá l, Székely Iván és még néhányan, például a nálam is működő Péterfalvi Attila dolgoztak a törvény tervezetén annak idején. Ez a hat év eltelt azzal, hogy ma Magyarországon az információs jogok mögött nemcsak egy nagyon színvonalas, de felülvizsgálatra szoru ló adatvédelmi törvény áll, hanem egy igen fejlett szektorális jogrend is az információs jogok mellett áll. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezek a szabadságjogok rendkívül törékenyek, ma is nagyon vékony jégen járunk. Tudnunk kell azt, hogy veszélyeztetik ezek et a jogokat, veszélyeztetik az állam oldaláról is és a piac oldaláról is. Ha már a múlt évhez jutunk, akkor ez a hatéves nagyon szívós munka abban is elnyerte jutalmát, hogy tavaly júliusban az Európai Unió legfőbb döntéshozó szervezete, az Európai Unió B izottsága elfogadott egy olyan döntést, amelyben Magyarországot adekvát védelmű országnak minősíti. Ezt sokszor említettük már, és nem árt most is, sőt köteles is vagyok megemlíteni; magyarország ezt az elismerést másodiknak kapta meg Svájc után, Svájc egy nappal előzte meg Magyarországot, ez két egymást követő napon hozott döntése az Európai Uniónak. Ez azt jelenti, hogy ma az Európai Unió egyoldalúan megnyílt ennek a két országnak az irányába, vagyis ma az Európai Unióból Magyarországra és Svájcba ugyanol yan feltételekkel lehet személyes adatokat továbbítani, mintha ez a személyesadattovábbítás két uniós tagállam között történne. Ennek pedig nemcsak abban a tekintetben van jelentősége, amely talán szimbolikus része a dolognak, de nagyon fontos része, hogy a Magyarország emberi jogi gyakorlatát ezen a területen az Európai Unió ilyen magasra értékeli, hanem abban a tekintetben is jelentősége van ennek, hogy a gazdaság legmodernebb szektorai számára Magyarországon ez egy versenyelőnyt jelent minden olyan orsz ággal szemben, amely nem tagja az Európai Uniónak és nem Svájc. Hogy ezt mennyire tudja Magyarország kihasználni, az egy másik kérdés. Amikor az éves beszámolómat most önök elé tárom, engedjék meg, hogy két nagyon fontos dologra felhívjam a figyelmüket, és mind a kettő tulajdonképpen égető probléma. Az egyik az, hogy az adatvédelmi irodalomban rendszerint nagy testvérnek nevezik az államot Orwell nyomán, és ez a nagy testvér nem mindig jó testvérünk nekünk. Nem is azért, mert az állam és általában a közhata lom rosszat akarna a polgárainak, hanem azért, mert olyan logika szerint működik, amely logika gyakran ellentétes azokkal a személyes érdekekkel, amelyek pedig a társadalom alapegységét, az emberi individuumot megilletik és amely érdekek ennek az individuu mnak a sajátjai. A másik probléma, illetve ugyanez a probléma, hogy megjelentek pár évtizeddel ezelőtt szerte a világban azok a szervezetek, amelyeket ez az irodalom kis testvéreknek nevez. A kis testvér a piac hatalmasságait jelöli meg, és még esetleg a n onprofit szférában működő nagy szervezeteket is, és a kis testvérek nagyon kezdenek hasonlítani az úgynevezett nagy testvérhez: agyunkban, szívünkben
