Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - A nemzeti kisebbségi önkormányzatok vezetőinek köszöntése - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
3672 ez nem így van - mint ahogy erre számos jel mutatkozik , hogy megtettünk mindent annak érdekében, hogy fölvegyük a küzdelmet az esélyegyenlőtlenség ellen, hogy megszüntessük azokat a diszkriminációs jelenségeket, am elyek mérgezik a közhangulatot, és amelyek nemcsak morális, nemcsak jogi, hanem gazdasági szempontból is kimutatható hátrányt jelentenek mindnyájunk számára? Az elmúlt évben a hivatal - talán azt mondanám - rendkívüli feladatra vállalkozott, amikor kidolgo zott egy egyenlő bánásmódról szóló javaslatot, tudva azt, hogy ez nem tartozik az ombudsman szűkebb értelemben vett hatáskörébe, de nem is hoztunk semmilyen döntést ezzel kapcsolatban, hiszen mindössze felajánlottuk segítségünket azok számára - gondolok mi ndenekelőtt a törvényhozásra, illetőleg az annak előkészítésében részt vevő közigazgatásra , akiknek feladata, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzanak; mégpedig jogszabályban rögzített feladatuk, hiszen a jogalkotási törvényünk ezt egyértelműen előírja. Nem hinném, hogy komolyan lehetne vitatni, hogy az ezzel kapcsolatos életviszonyok rendezése rendezést, szabályozást igényel. Természetesen sohasem tettük le a garast egy meghatározott modell mellett. Mindig is azon a véleményen voltunk, hogy keresnünk ke ll a megfelelő jogi szabályozást, nem gondoljuk azt, hogy az általunk produkált szöveg valamiféle szentírás lenne, és még kevésbé gondoljuk azt, hogy az egyedüli helyes megoldás lenne. Örömömre szolgál, hogy az Igazságügyi Minisztérium úgy döntött, hogy eg y kodifikációs bizottságot hoz létre, amelynek az a feladata, hogy megvizsgálja ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy mindkét vállalkozással, mindkét fő témával kapcsolatban, amit az elmúlt év relációjában meg szerettem volna említeni, komoly sikereket sikerült elérni az emberi jogi bizottság segítségével. Külön szeretném megköszönni az emberi jogi bizottságnak azt a nagyon megértő, konstruktív, segítő hozzáállást, amit az egész év folyamán tapasztaltam, és tapasztaltam abban az albizottságban, amelynek az volt a feladata, hogy hozzájáruljon egy kisebbségi törvényt módosító javaslat kidolgozásához. (9.50) Ez nagyon hosszú, nagyon kemény munka volt, és mind az albizottság, mind az egész bizottság tényleg tiszteletreméltó módon segített ennek a vállalkozásnak a tető alá hozásában, de hasonló a helyzet az úgynevezett egyenlő bánásmód javaslattal kapcsolatban, ahol a bizottságtól hasznos segítséget kaptunk, és nagyfokú megértést az említett vállalkozásunk sikerét illetően. Végül szeretnék nagyon röviden köszönetet mond ani, nemcsak az elmúlt évért, hanem a hat évért mindazoknak, akik megtiszteltek a bizalmukkal, amikor hozzánk fordultak, és amikor úgy érezték, hogy mi vagyunk az a hely, ahonnan segítséget várhatnak. Nemegyszer a levél úgy kezdődött, hogy ön az utolsó rem ényem. El kell mondanom, hogy sajnos időnként ebben az utolsó reményben is csalódást okoztunk, mert voltak olyan ügyek, amelyekben nem tudtunk segíteni, de bízom benne, hogy ez volt a kisebbik rész, és az elkeseredett emberek egy kicsit visszanyerték a biz almukat abban, amiből kiábrándulni látszottak. Én azt hiszem, hogy ezzel rajtuk kívül mindnyájunk közös érdekét is szolgáltuk - hiszen mi lenne a demokrácia demokraták nélkül? Szeretnék köszönetet mondani a partnereinknek is - a partnereinknek, akik a köz- és a magánszférából egyaránt jöttek, azoknak az állami hatóságoknak, minisztériumoknak, akik felismerték az együttműködésben rejlő előnyöket, akik nem a konfrontációra, nem a meg nem értésre törekedtek, hanem felismerték azt, hogy mi nem ellenük, hanem ér tük vagyunk. Szeretnék köszönetet mondani természetesen a munkatársaimnak is, hiszen tábornokokról sokszor esik szó, a közkatonákról szinte soha. A történelemkönyvek mindig csak az első szereplőt említik meg, pedig talán nem is ő a legfontosabb, sőt bizony os esetekben biztos, hogy nem ő a legfontosabb. Hadsereg nélkül nincs győzelem, és ez a hadsereg, ahogy ezt én látom legalábbis, kitűnően harcolt. Szeretnék köszönetet mondani a kisebbségi közösségeknek, akiknek a bizalmát végig élveztem, és e nélkül a biz alom nélkül nehéz lett volna dolgozni, hiszen ha van intézmény, amely az érintettek
