Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - A nemzeti kisebbségi önkormányzatok vezetőinek köszöntése - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GÖNCZÖL KATALIN, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa:
3666 beteg utcaképessé nyilvánul. Ez tarthatatlan, erre fölhívtuk az egészségügyi miniszter és a szociális miniszte r figyelmét, és kértük, hogy hatékony együttműködéssel teremtse meg az ő számukra is a menedéket, a hátországot. A rendszerek közötti együttműködésben - és ez most már nem először kerül az Országgyűlés elé, hiszen többször ajánlottuk - az Állami Népegészsé gügyi és Tisztiorvosi Szolgálat hatósági tevékenységével kapcsolatban észleltük azt, hogy ez a hatósági közegészségügyi tevékenység nem terjed ki a totális intézményekre, így a börtönökre, a laktanyákra és a külföldi személyek elhelyezésére szolgáló létesí tményekre. Úgy érezzük, hogy ez, pontosan a jogi rendezetlenség miatt, kizárólag a szakmai személyes kapcsolatok alapján történő együttműködés lehetőségére hagyatkozva, veszélyezteti az ott élőket, az ott dolgozókat, de szélesebb értelemben közegészségügyi veszélyt jelenthet a lakosság számára is; tehát nem véletlenül került annyiszor az 5. fejezetbe, az Országgyűlés számára tett ajánlások közé ez az ajánlás, először akkor, amikor a fertőző agyhártyagyulladással kapcsolatos tapasztalatokat összegeztük. Rendszerek között működő problémaként merült föl - és először azt hittük, hogy speciális és egyedi - az időskorúak járadékával kapcsolatos probléma. 1998. január 1jétől folyósítható az időskorúak számára járadék. Saját jövedelemmel nem rendelkező, idős, n yugdíjkorhatáron felüli minimális járadékáról van szó, egyetlen megélhetési forrásáról. Néhány önkormányzat ennek a járadéknak a folyósítását attól tette függővé, hogy az adott személynek vane ingatlana és az ingatlanra jelzálogot jegyzett be, amelyet átv ezetett a földhivatalnál is. Mindkét megoldás, mindkét hatóság eljárása alkotmányellenes, alkotmányos visszásságot okozó emberi jogsértés a tulajdonjoggal, de megállapításunk szerint az emberi méltósággal összefüggésben is. Nagyon gyorsan cselekedtek a meg yei közigazgatási hivatalok a belügyminiszter utasítására és a mi kérésünkre. Nagyon remélem, hogy ilyen bejegyzés, ilyen gyakorlat már nincs, ugyanis van helyes megoldás: az ingatlantulajdonos hozzájárulásával közjegyző előtt tehető egy olyan nyilatkozat, hogy hagyatéki teherként bejegyezhető a lehetséges örökös számára e teher, amortizálja tehát a tulajdont. Új problémát jelentett számunkra és nagyobb jogbiztonságot a hajlékhoz való joggal kapcsolatos alkotmánybírósági döntés. 1998ban ugyanis kértük az A lkotmánybíróságot, hogy értelmezze számunkra a hajlékhoz való jogot. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a szociális biztonsághoz való jogból nem vezethető le az állampolgárok hajlékhoz való joga. Marad tehát a szálláshoz való jog, amelynek új értelm e, hogy az élethez való alapjogból levezetett állami kötelezettség a szállás biztosítása. Ennek értelmében, ha az élete veszélyben van annak, aki már hajléktalan, vagy régi lakáshiteladósként vagy köztartozási hiteladósként azzá válik, vagy önkényes lakásf oglalóként kilakoltatják, egyforma megítéléssel, az élethez való jog alapján, ha élete veszélyben van, szálláshoz van joga - ez állami kötelezettség az Alkotmánybíróság döntése alapján. Teljesen más kérdés, ha egy ilyen család kiskorú gyereket nevel, ugyan is a gyermekek védelméről szóló törvényben van egy számunkra nagyon nagy segítséget jelentő szabály, hogy kizárólag szociális okból gyermek a családból nem emelhető ki. Tehát a hajlékhoz való jog ilyen módon új állami kötelezettséget jelent, illetve a szál láshoz való jog ebben az esetben is él. Ez számon kérhető, annál is inkább, mivel 1999. december 1je óta minden önkormányzatnak kötelessége családok átmeneti szállásáról gondoskodni. Kérdezem az Országgyűlést, hogy azok a régiók, amelyek a leghátrányosabb helyzetűek, amelyeknél a leginkább kumulálódik szociális problémaként ez a dolog, ahol ezek az átmeneti otthonok nem jöttek létre - mint ahogy a magyar települések többségében nem jöttek létre , hogyan tehetnek eleget ezen alkotmányos kötelezettségüknek. (Közbeszólás a balról: Sehogy!) (9.20) Kiemelném a problémakörök közül a tavaly felismert és tavaly abszolút markánssá vált jegyzői szerepzavart, és erre két példát hoznék. A prosperáló gazdaság egyik tünete a beruházási hullám, ami nagyon kedvező. Megáll apítottuk azt is, hogy még ez is okozhat alkotmányos emberi joggal összefüggő visszásságot.
