Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 30 (211. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - A nemzeti kisebbségi önkormányzatok vezetőinek köszöntése - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. január 1. és december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi b... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. GÖNCZÖL KATALIN, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa:
3665 Történt ez mindannak ellenére, hogy az állampolgári jogok biztosának nem volt helyettese, és a munkatársak egy jelen tős része kicserélődött. Az csak a szerencsénknek és nem tudom még, mi mindennek köszönhető, hogy az új kollégák rendkívül hamar integrálódtak a meglévő közösségbe. Az általános gyakorlatnak megfelelően a beérkezett panaszok jelentős részét el kellett utas ítani, érdekes módon azonban az elmúlt évben kevesebbet, mint máskor, csak 75 százalékot. 1513 vizsgálat valósult meg az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság gyanúja miatt. Ennek egyharmadában, azaz 525 eljárásban igazolódott be a gyanú, és ez 1737, alkotmányos joggal összefüggő visszásságra derített fényt. Reparálásukra, orvoslásukra 1217 ajánlást, indítványt, kezdeményezést tettünk, a december 31i állapotnak megfelelően ezek közül 71,5 százalékot a címzett elfogadott, 17,2 százalék sorsa akkor még ismeretlen volt - most már tudjuk, hogy kedvezőbb a helyzet , és december 31én mindössze 138 olyan ajánlás volt, ami abban a pillanatban elutasításra állt, ahogy mi szoktuk mondani. A 2000. év vizsgálati tapasztalatainak jellemzőiről hadd mondjak pár sz ót. A sokféleség, amely az emberi jogok biztosának gyakorlatát jellemzi, nehézzé teszi a helyzetemet, hogy példákat emeljek ki, de megpróbáltam. Elsőként kiemelnék egy problémacsokrot, ami úgy jellemezhető, hogy új jelenség számunkra - és gyakrabban fordul t elő, ha elő is fordult , hogy rendszerekben és rendszerek közötti együttműködésben találtunk olyan visszás helyzetet, amely emberi jogok sérelméhez vezetett. (9.10) Engedjék meg, hogy e körben első helyen kiemeljem a gyerekveszélyeztető bűncselekményekk el kapcsolatos vizsgálatunkat. Ezek olyan esetek, amikor szülők gyerekeik sérelmére követnek el bűncselekményt, és emiatt indul nyomozás. Meglepődve tapasztaltuk magunk is, hogy ezen büntetőeljárásokról a gyermekvédelmi szolgálatoknak, hatóságoknak akkor s incs tudomásuk, ha nagyon súlyos bűncselekményről van szó, és gyerekek maradnak védtelenül. Mint kiderült a vizsgálat során, itt egy jogszabályi hiányosság vezetett az alkotmányos visszásság megállapítására, a gyereki jogok sérelmére. E visszásság megszünt etésére nyilvánvalóan javaslatot tettünk, azonban a jogalkotás folyamatát be nem várva a legfőbb ügyész már kiadta utasítását arra vonatkozóan, hogy szignalizálni kell - ahogy a közigazgatás szokta mondani , tehát jelezni kell ilyen esetben, és Orbán Péte r rendőrfőkapitány is intézkedett, hogy addig is, amíg a jogszabály létrejön, e helyzet megoldódjon. Az elmúlt évben is, mint annyiszor, találkoztunk az iskolabezárás problémájával. Megállapítottuk és megtaláltuk a kivezető utat azokban az esetekben, ha ol yan iskolákat akartak bezárni, ahol túljelentkezés mutatkozott, és adott esetben nagyon speciális képző intézményről volt szó, például fogyatékos gyerekeket, speciális képzést végző, vagy hátrányos helyzetű gyermekeket oktató iskolákról. Megállapítható ugy anis az, hogy abban az esetben, ha 50 százalék plusz egy területen kívüli, tehát körzeten kívüli jelentkező van, az önkormányzati fenntartó feladata a társulási szerződés vizsgálata önkormányzatok között. Ebben az esetben társulási kötelezettség keletkezhe t, ami önkormányzatok közötti megállapodáson alapul. Ennek köszönhető, hogy itt a közvetítő, mediáló szerepünk felerősödött, és néhány iskolát sikerült megmenteni azok közül, amiket az előbb említettem. A hajléktalan betegek fővárosi vizsgálatánál is megál lapítottuk, hogy rendszerek közötti zavar észlelhető, mégpedig a mentők, az ágynyilvántartó és a befogadó kórházak között szinte kézzelfogható volt a rejtett vagy nem rejtett diszkrimináció, ami ellen tiltakozni kellett, kell és meg is tettük; pusztán azér t ugyanis, mert valaki hajléktalan, de beteg, az ellátás nem tagadható meg. Észleltük ugyanis, hogy ez történt. A gyógyítóápoló intézetek gyakorlata egyre szigorúbban abba az irányba mutat, hogy addig gondoznak, ápolnak, gyógyítanak, amíg az illető "ottho nába nem bocsátható". Mi történik a hajléktalannal? Keserű orvosi megállapítással odaírták, hogy "utcaképes". Ennél szomorúbb közlés aligha juthat az állampolgári jogok biztosának tudomására. Mi van ugyanis a rendszerek működésében? Az ápológyógyító rends zer mellett hiányzik vagy nem elégséges a szociális ellátóápoló rendszer, így az amputált, gyógyíthatatlan, további ápolásra szoruló hajléktalan
