Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
3506 az belépni kíván. Ehhez hozzáteszem azt, hogy a civil szervezetek ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést magya r igazolvánnyal rendelkező tagok felvétele kapcsán. Az ellenvetés ezzel a módosító javaslatommal szemben az volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia az egyetlen olyan köztestület, amely számba jöhet. Nos, egyrészt nem ez az egyetlen számba jöhető köztestüle t, hiszen jól tudjuk, hogy például a szakmai kamarák is idetartoznak, másrészt viszont másutt is elhangzott már az az érvelés, hogy nem kellene rögzíteni a jelenlegi helyzetet, hanem kaput nyitni a jövőnek, mint ahogy például, úgy tudom, Tabajdi képviselő úrnak azt az indítványát, amelyben az alapítványok jelenlegi működését körülírni és lehatárolni törekedett, pontosan ezzel az érveléssel utasították el, azzal, hogy a jövő számára és a rugalmas célkövetés számára tartsuk meg a lehetőségeket. A következő mó dosító indítványomban az utazási kedvezményt érintően a 9. § (4) bekezdésének elhagyását javasoltam. Úgy érzem, ez menet közben megoldódott. Tudomásom van a kormány részéről egy olyan módosító indítványról, amely megoldja ezt a kérdést, ezért ezen tovább i s lépnék. Az 59. sorszám alatt egy technikai jellegű javaslat szerepel, ami meggondolandó, bár eddig nem támogatott. Ebben azt javaslom, hogy a szomszédos államokban meglévő tanulói vagy hallgatói jogviszony fennállását ne a magyar igazolványba jegyezzék b e, hanem az ajánló szervezet igazolja ezt a diákigazolványban. Ennek a javaslatomnak csak technikai oka van, hiszen olyan igazolásról van szó, amely évente esedékes, és nyilvánvalóan nehezen megoldható, hogy - a módosító tervek szerint - egy tíz évig haszn álandó igazolványban történjék ennek a megújítása és bejegyzése. A következő módosító javaslatom a 73. számú ajánlási pontban szerepel. Szemben a 15. § (1) bekezdésének megfogalmazásával, ahol a nevelésioktatási támogatás iránti pályázatot saját háztartás ban élő kiskorú gyermekhez és állandó lakhelyhez köti, úgy érzem, ez a két kritérium felesleges szigorítást tartalmaz, amely a támogatás fő szempontjától eltér, és főképpen félreviszi azt a támogatást, amit megfogalmaztunk. Ezek a szigorítások a törvény cé lja szempontjából igazából szükségteleneknek és feleslegeseknek tűnnek számomra, ezért ezek törlését javaslom. A 76. pontban a 15. § (2) bekezdésének a módosítását javaslom. Itt is hasonló szellemű a változtatásom: a saját háztartás és az állandó lakhely h angsúlyozását érzem feleslegesen szigorító intézkedésnek. A 78. §sal kapcsolatban a külügyi bizottság ülésén a kormány részéről elhangzott az a megállapítás, hogy egy csatlakozó módosító javaslat megfogalmazható. Itt ugyanis azt javasoltam, az, hogy a pályázati kérelem elbírálása során mely óvoda és mely oktatási intézmény minősül magyar tannyelvűnek, ne pusztán az oktatási miniszterhez kötődő jog legyen, hiszen a tényleges körülményeket legjobban az ajánló szervez et tudja felismerni, és a szubszidiaritás elve is ezt követelné meg. Természetesen el tudok képzelni egy ennél pontosabban megfogalmazott csatlakozó módosító indítványt, és amennyiben ilyen keletkezik - ahogy azt a kormány jelezte , akkor azt támogatni fo gom. A 82. pontban a 15. § (4) bekezdéséhez egy kiegészítést javasolok. Ez kétségtelenül felvet egy elvi kérdést is. Mindenekelőtt úgy érzem, hogy a szülőföldön nyújtandó nevelésioktatási és tankönyvtámogatás döntő lépés abban, hogy minden, a magyar nemze thez magát tartozónak érző és a kulturális identitás területén a gyerekei számára valamit átadó szülő közvetlenül érezze azt, hogy ebben valamilyen, ha csak szimbolikusat is, de támogatást kap. Ennek következtében elvileg a pályázati rendszer ellen vagyok, és legszívesebben azt mondanám, hogy alanyi jogon járjon. Azonban egy olyan területen, amely számunkra nem tekinthető át, Magyarország határain kívül az alanyi jogosultságot megállapítani nyilvánvalóan nagyon nehéz volna, ezért a pályázati kérelem szükség ességét identifikációs, beazonosítási szempontból indokoltnak tartom. Tehát a pályázatra szükség van az igényjogosultak megállapításához. Ugyanakkor ha a hasonló helyzetben lévő pályázók megfelelnek a kötelezettségeknek, a kívánalmaknak, akkor az igénylő j ogosultak között nem szabad indokolatlanul különbséget tenni,
