Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 29 (210. szám) - A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3479 van aközött, hogy valaki egyéni életcélok nyomása mentén hagyja el szülőföldjét, vagy brutális, nyers erőszak folytán, mint amilyen például a felvidéki magyarság részben Magyarországra telepítése, részben Csehországba, az elüldözött szudétanémetek helyére történő betelepítése volt. Ez áthidalhatná másféle formában, és igazságot hozhatna. Ugyanez a probléma bizony fölmerülhet Kárpátalja esetében is! Köszönöm szépen, egyelőre ennyit akartam erről a témáró l mondani. Még erre a részre vonatkozik az a módosításom is, ami aztán később egy másik tárgyalási fejezetben, részletesebb formában újra előkerül. Én azt javasoltam, hogy kerüljön be az 1. § (1) bekezdése mögé egy d) pont arra vonatkozólag, hogy aki a mag yar nemzetiséget kinyilvánítja, egyúttal írja alá azt, hogy nem vallja magát más nemzetiségűnek. Éppen az etnobiznisz sokat hangoztatott vádjának megakadályozására, egyidejűleg, párhuzamosan több nemzetiséghez anyagi előnyökből ne legyen mód tartozni. Kösz önöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr! BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Álla mtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! "Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés." - írta 60 évvel ezelőtt József Attila. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha van közös dolgunk a szomszéd népekkel és a szomszéd országokkal, akkor a szoms zéd országokban élő magyar kisebbségek problémája kétségkívül közös dolgunk. Közös dolgunk, és nem véletlen, hogy a Szabadság című kolozsvári lap azt írta, hogy ha tisztességes lenne a magyar kormány szándéka, akkor a törvényjavaslat előkészítését azzal ke zdi, hogy a szomszéd országokkal egyeztet. Nem véletlen, hogy Markó Béla azt mondta, örül annak, hogy végre van konzultáció, mert hiszen ezt a törvényt, ha lesz, többek között Romániában kell végrehajtani. Ez a törvény azonban, ez a törvényjavaslat ezekkel a rendelkezésekkel arra, hogy a közös dolgainkat közösen oldjuk meg, nem alkalmas; nem alkalmas, mert szembeállít, szembeállítja az államot az állammal, a népet a néppel, a polgárt a polgárral. Nem véletlen, hogy a Balázs Ferenc Intézet sokat idézett közv éleménykutatásában megkérdezettek háromnegyede azt mondta, tart attól, hogy feszültségeket vált majd ki ennek a törvényjavaslatnak az alkalmazása a szomszéd országok többségi népessége és a kisebbségi magyarság között. Nem véletlen, hogy a Duna Televíziób an két megkérdezett romániai magyar közül az egyik azt mondta, hogy örül neki, a másik azt mondta, hogy nem fogja kiváltani a magyar igazolványt, mert nem tart igényt olyan kedvezményekre, amit román szomszédja nem élvezhet. Az, hogy a foglalkoztatáspoliti kában alkalmazzanak nemzetiségen alapuló megkülönböztetést, erről pedig az Európai Unió budapesti képviselője mondta, hogy ez nem eurokonform megoldás. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatnak ezeket a szembeállító, megkülönböztető rendelkezéseit kellene ki küszöbölni ahhoz, hogy úgy segíthessen a magyar állam a szomszéd országokban élő magyarokon, hogy közben nem árt nekik. Ilyen alapon, ebből a megfontolásból készítettem azt a módosító csomagot, amelyet a törvényjavaslathoz benyújtottam. Próbáljuk meg a fej e tetejéről a talpára állítani a szomszéd országok magyarsága támogatásának nemes feladatát! Ebből indulnak ki azok a módosító javaslataim, amelyeket három, sőt négy vitaszakaszra különkülön fogok a mai vitában indokolni. Az első és igen nehéz kérdés a tö rvény hatálya. Hogy kire vonatkozik a törvény, ez váltja ki részben a legnagyobb problémákat, a legnagyobb gondokat, hiszen ez óhatatlanul oda vezet, hogy arról kell állást foglalnia valakinek, méghozzá állami hatóságnak, hogy kit tekint magyarnak és ekkén t a törvény alanyának. Ez az, ami megoldhatatlan, mint ez a törvény plenáris és bizottsági vitájában kiderült. Arról, hogy ki magyar és ki nem magyar, állami hatóság nem dönthet, se itt, se külföldön.
