Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3349 nemzetgazdaságban élő magyarságnak az életminőségét tudjuk javítani, mert azt fizesse - nemeg yszer hallottam konferenciákon , aki be akar lépni a klubba, azé a felelősség és azé a teherviselés. Hát kérem szépen, akkor ilyen klubba addig belépni, amíg ezeket a kérdéseket meg nem oldottuk, nem szabad, mert ez egy nemzetellenes tett és tevékenység l esz! És ha megnézzük a harmadik területet, a családok rétegződését és helyzetét, miniszterelnök úr is többször hivatkozott rá: kétharmada a magyar népességnek, a magyar családoknak még ma is a létminimum szintjén és ez alatt él. Ennél magasabb volt korábba n az arány, kétségtelen. De mit tettek azért, hogy ez ne kétharmadnyi legyen, hanem legyen esetleg 1020 százalék között, ami európai átlag? Ezért, ennek a megszüntetésére, miután nagyon erősen életkori, generációs differenciálódást hajtanak végre, alig te ttek valamit. Tehát szembe kell nézni, és mondja el végre valaki már tisztességesen, hogy az elmúlt négy évben, '9498 között itt tévedtünk, '90 és '94 között ezt csináltuk rosszul, és az új kormány mondja, hogy ezeket mind meg fogjuk változtatni és javíta ni fogjuk, azért, hogy az életminőség javítása megtörténjen, hogy a nyugdíjas tisztességesen meg tudjon élni, és erre hatástanulmányt csinálunk, hogy a középgenerációnak legyen még életlehetősége, mert 4045 évvel nem lehet egy embert eltemetni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Tehát a megoldás, ha ezeket felülvizsgáljuk (Az elnök folyamatosan csenget.) , a gyökerekhez nyúlunk vissza, és ezen keresztül munkahely- és életminőséget javító programot alkotunk. Köszönöm, ho gy meghallgattak. (Taps, közbeszólás a MIÉP soraiban: Úgy van!) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitká r Asszony! Tisztelt Ház! Ebben a szerteágazó témakörben mindenekelőtt pontosan meg kívánom határozni a hozzászólásomban használt "szegény" fogalom jelentését. Mi a szegénység? Miért állítják ma olyan sokan, hogy a Kádáridőszakban nem létezett szegénység, ma pedig létezik? Ez utóbbi állítás május 1jén többször is elhangzott a tömegkommunikációs eszközök műsoraiban, amikor egy parlamenten kívüli párt gyűléséről tudósítottak. Nos, az állampolgárok valóban nem hallhattak 1520 esztendővel ezelőtt elemzéseket a szegénységről, mert egyszerűen tilos volt ezt a meghatározást használni, mind az akkori tudományos közéletben, mind pedig az állampárti tömegtájékoztatásban. Akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, azok mindannyian emlékeznek erre az előírásra, hiszen akik ezt nem tartották be és ezt az indexen lévő szót használták megnyilatkozásaikban, azok elveszítették állásukat, s még attól is félniük kellett, hogy a szocialista rend elleni felforgatás vádjával börtönbe kerülhetnek. A tilalmazott "szegény" szó helyett a kérdéssel foglalkozó társadalompolitikusok kezdetben a "többszörösen hátrányos helyzetű rétegek" kifejezést, majd pedig a "deprivált" meghatározást használhatták. Sok százezer állampolgár a társadalmi problémák között nevesítve nem is hallhatta a "szegénys ég" kifejezést, csak 1990 után; nem csoda tehát, hogy a fejében a rendszerváltozás utáni időszakhoz kötődik ez a kifejezés. Kik a szegények? A köznyelvben azok, akik éheznek és fáznak, a szakirodalomban általában azok, akik az átlagjövedelem felével sem re ndelkeznek. Ma a magyar társadalom mintegy ötöde tartozik ebbe a körbe. A szegénység nem független sem a tértől, sem az időtől. Egy németországi szegény nálunk közel gazdag lehetne; egy magyarországi szegény a legtöbb afrikai országban irigyelt középoszály beli lenne. Időtől sem független a szegénység, mert a Kádárkori szegénység sokak számára sokkal nyomasztóbb volt, mint a mai. Akkor - s most a 80as évek elejéről, a korszak, úgymond, fénypontjáról idézek adatokat - egyharmadával többen, zsúfoltan laktak egy lakószobában, mint a mai szegények, feleannyi lakásban sem volt fürdőszoba vagy vízöblítéses vécé, mint ma. Akkor egyharmadával kevesebb hűtőszekrény és feleannyi porszívó sem jutott a szegények lakásaiba, mint ma. Mélyhűtő, video, mikrosütő akkor még a középosztályban is ritka volt; ma minden másodikharmadik "szegény" háztartás rendelkezik ilyenekkel. Akkor mérhetetlenül kevés
