Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
3350 szegénynek volt telefonja; ma minden második szegény háztartásban van telefon. Akkor a személygépkocsi a gazdagság szimbóluma volt; ma minden negyedikötödik szegény háztartásnak van gépkocsija. A szikár tények, az időtől független adatok tükrében tehát ma lényegesen kevesebben élnek rosszabb, szegényebb körülmények között, mint 1520 esztendővel ezelőtt, tehát hamisat állítanak azok, akik ennek az ellenkezőjét mondják. Tisztelt Ház! Folyamatos volte az elmúlt másfél évtizedben az elszegényedés, a jövedelmi leszakadás folyamata, vagy voltak lökésszerűen elszegényedést kiváltó események? A jelenlegi vitanap azt a látszatot kelti, hogy napjainkban gyorsul a leszakadás, holott statisztikai, szociológiai felmérések ennek az ellenkezőjét igazolják, azt, hogy az elmúlt másfél évben szűkült az 1995től táguló jövedelmi szakadék. Voltak tehát lassuló és leálló, s voltak gyorsuló szakasza i a magyarországi jövedelmi különbségek növekedésének. 1987ben a legmagasabb jövedelmű egymillió lakos 4,6szor annyi jövedelemhez jutott, mint a legalacsonyabb jövedelmű egymillió. Utólag sok kritika éri ezt a jövedelmi arányt, például az, hogy az akkori vezető állásúak kedvezményes étkezést, lakhatást, gépjárműhasználati jogosítványait, kedvezményes utazási és üdülési lehetőségeit nem tartalmazzák a magas jövedelműek adatai. Véleményem szerint ennek figyelembevétele legfeljebb 4,84,9szeresre növelné m eg a leggazdagabb és a legszegényebb népességtized közötti jövedelmi különbséget. 1987 fontos startkő volt az elszegényedés folyamatában. 1987ben a kétszintű bankrendszert elrendelő, az állami pénzügyekről szóló '87. évi IX. törvény olyan vállalatok ezre it szolgáltatta ki az újonnan létrehívott kereskedelmi bankoknak, amely vállalatok eleve forgóalaphiányosan jöttek létre egy szocialista berendezkedést szolgáló hitelpénzelmélet alapján. (12.10) Ismétlem, nem mulasztás szülte a szocialista vállalatok alap hiányát, hanem egy megkérdőjelezhetetlen pénzelmélet, mivel a jegybank automatikusan fedezte hitelekkel ezeket a vállalati alaphiányokat. 1988ban megtudták a vállalatok, hogy hiteleik nem automatikusak, és azt is, hogy 23 vagy 4 esztendő múlva ezeket vis sza kell majd fizetniük. Az akkor időzített hitelbombák tehát 23 év múlva tömegesen robbantak. A váratlanul felmerülő hatalmas fizetési kötelezettségek, párosulva a felszámolási eljárásról szóló 1990. évi XXXV. törvény önfelszámolást is előíró kötelezetts égével, egyébként életképes vállalatok sokaságát tették tönkre és tették tízezrével munkanélkülivé az alkalmazottaikat. A munkanélküliség kialakulása és általánossá válása '89 után értelemszerűen megnövelte a jövedelmi különbségeket, mivel az állásukat elv esztettek családjaiban nemritkán felére zuhant a jövedelmi fejadag. '89 és '93 között több munkahely szűnt meg, mint amennyi az iparosítás és a kolhozosítás szocialista időszaka alatt létrejött. Az 1990 márciusa előtt felelőtlenül levezé nyelt bankreform szociális következményei az első szabadon választott kormányt sújtották. Az óriásira duzzadt munkanélküliség jövedelemkiesését csak részben tudta ellensúlyozni az akkori kormány, de utólag is elismerést kelt, hogy milyen mértékű és időtart amú munkanélküliségi segély, előnyugdíj és szociális segély fékezte az állásukat vesztettek jövedelmi leszakadását. Jelentős kedvezményeket kaptak a foglalkoztatottak számát növelő vállalkozások is. Mindezek ellenére '92ben mintegy öt és félszeres, '94be n már hatszoros jövedelmi különbség alakult ki a legszegényebb és a leggazdagabb népességtized között. '94től már azoknak kellett kormányzati szinten orvosolni a munkanélküliek problémáit, akik eredendően is okozták azokat. Nos, kiderült, hogy az Antallk ormányzat szociális intézkedéseit lekicsinylő kritikusok nemhogy növelni nem tudták, de még megőrizni sem tudták a leszakadást fékező ellátásokat. S emiatt még a Bokrosprogram elszegényedést növelő hatása előtti időszakban is tovább tágult a jövedelmi sza kadék. '96ban már hétszeres jövedelmi különbség volt a legszegényebb és a leggazdagabb népességtized között.
