Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 11 (208. szám) - "A társadalmi kohézió, az elszegényedés megállítása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HORVÁTH BÉLA (FKGP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP):
3348 Megmondom őszintén, hogy kicsit még cinizmusnak is tartom, hogy itt ez a téma most megvitatásra kerül, abban a parlamentben, ahol az elmúlt tíz év alatt számtala n olyan törvény született, ami ezt az elszegényedést okozta, megtámogatták az ország lerablását, a források felszámolását, elherdálását, és miután tönkretették a nemzetgazdaságnak, a népességnek több mint kétharmadát, akkor arról beszélünk, hogy kérem szép en, mi is van ezzel az elszegényedéssel, hogyan lehet ezen valamit változtatni, ahelyett, hogy visszanyúlnánk azokra a forrásokra, és szembenézne a parlament önmagával, hogy miért is hozott olyan törvényeket például, amelyek a privatizációt segítették, mié rt asszisztált és törvényesítette a források szabad kiáramlását, miért hagyta jóvá száz százalékkal mind a két oldalon, mindegyik oldalon az 1997es adósságcserét, amelyről nagyon sok vita szólt már itt, hogy a költségvetésnek szinte 40 százalékát nem a la kosság életminőségének a javítására fordítják, hanem források kiáramoltatására, és bizony nem egy itt ülő képviselő klientúrájának a meggazdagodására. (12.00) Miért nem azt a kérdést tesszük fel, hogy mi történt például a SZOT vagyonával, hová lettek az üd ülők, ami az elszegényedésnek egy nagyon komoly forrása? Miért nem kérdezzük meg például azt, hogy az elmúlt tíz év alatt hova lett az a vagyon, ami a magyar nemzet, a magyar népesség tulajdonát képezte, amivel rendelkezett; de ha már ezt elherdálták, akko r hova lett ennek az eredménye? Miért nem fizettetjük be az adót azokkal a cégekkel, multinacionális vagy magyar cégekkel, amelyek ezt nagyon olcsón kézbe kapták, és nem fizetnek adót utána? Miért hagyjuk azt, hogy a pénzintézetek adómentesen létezzenek a magyar spekulatív pénzpiacon, és vigyék ki a forrásokat? Ha rendes adófizetés történne, és nem a bevételnek 8 százaléka lenne a társasági adó, amit elsősorban multinacionális cégek nem fizetnek be, és ezeket lehet ideológiailag, pejoratívan értelmezni, eze k konkrét pénzügyi tények, ha azt engedélyezzük, hogy a pénzintézetek 0,5 százalékos adót fizessenek be, ami Európában sehol, egyetlenegy országban nem található és szégyenletes, és hogyha azt jóváhagyta a parlament, hogy a magyar családok az adóknak több mint 66 százalékát fizessék be az igen kicsi jövedelmükből, akkor kérem szépen, miről beszélünk most, mit vitatunk meg itt? Hogy okoztuk az elszegényedést, és utána megsimogatjuk őket és sajnálkozunk rajta? Nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy '98ban is az ígéretek ellenére tovább folytatódott a korábbi négy év meg az azt megelőző négy év, meg korábban a spontán privatizáció időszakának a folyamata, és az ígéretek ellenére kemény kézzel nem állították meg ezt a privatizációt, nem állították meg az erőforrása ink kiáramoltatását és ennek a lehetőségét az országból. Hogyha ehhez persze rétegeknek, fiataloknak, ez rendkívül fontos, az édesanyáknak támogatást adunk, ez nagyon dicséretes dolog, de ez egy kicsit pótcselekvés is, mert hiszen ha források így erodálódn ak, akkor nem lesz elég forrás ennek a fenntartására. Ott van a gazdasági növekedésnek a mutatója, amit mellveregetéssel, dicsekvéssel mondunk, hogy 5 százalék. De nézzünk az 5 százalék mögé: ez egy elszegényítő növekedés, hiszen az országban maradó, mögöt te meghúzódó jövedelem nagysága, ami a tényleges, országban maradó, rendelkezésre álló jövedelemnagyság - sajnos a pénzügyminiszter úr erre nem tudott válaszolni nekem , az körülbelül a megtermelt bruttó hazai terméknek 50 százaléka. Hát akkor miből fogju k az elszegényedést leállítani? Nézzük az Európai Unióhoz való csatlakozás izzadságszagú törekvéseit! Mindent föláldozunk csak azért, hogy a klubba beléphessünk, fizessük a klub tagsági díját. Feltettéke már egyetlenegyszer is a kérdést, hogy az Európai U nió bürokratái mit fognak nekünk cserébe adni? Megállítjáke az elszegényedésnek a drasztikus és katasztrofális folyamatát? Mert erre ugye az a válasz, ha megnézzük, bár aláírtuk a szociális chartát, de annak szinte egy pontját nem fogják teljesíteni, hogy a munkahelyekkel szemben vagy a munkaerő áramlásával szemben nagyon kemény diszkriminációt fognak alkalmazni, hogy egy fillérrel nem járulnak ahhoz hozzá, hogy a
