Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - Egyes törvények környezetvédelmi célú jogharmonizációs módosításáról szóló törvényjavaslat - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója:
3282 környezeti hatást kifejtő környezethasználók rendszeresen tájékoztassák a hatóságot. A törvényjavaslat erről is gondosk odik. Ennek hiányában, információk hiányában ugyanis éppen az nem érvényesülne, amit a törvény el akar érni, azaz hogy egyfajta megelőzési lehetőség is legyen. A tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény módosítása lehetőséget ad arra, hogy a nemzeti akkreditálás rendszerében kiemelt szerepet kapjon a környezetvédelem. A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszereknek - ezt ma úgy hívják, hogy EMAS - az EU környezetvédelmi vívmányaiban is kiemelkedő szerepük van. A gazdálkodó szervezetek működése társadalmi megítélésében, a környezet érdekeinek a védelmében az új szabályozás értelmében a szervezetek mellett természetes személyek is akkreditálhatók lennének. Itt egy pillanatra meg kell állnom. Ez megítélésem s zerint fontos, hiszen az akkreditáció kérdése körül különböző viták merülnek fel, igaz vagy nem igaz, elfogadható vagy nem elfogadható, jó az intézmény vagy nem jó az intézmény; erről nap mint nap olvashatnak a sajtóban. Én azt gondolom, határozott és egyé rtelmű, az akkreditáció jogszerűségét biztosító törvényjavaslat sokat segíthet ezen az anomálián is. Tisztelt Ház! A további jogharmonizációs célú módosítási javaslat a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről, a veszélyes anyagokkal kapc solatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvényt érinti, miután a kormány 2001. február 20i ülésén a Seveso II direktívával kapcsolatos derogációs igény visszavonásáról döntött. Miről van szó? Ez így eléggé tohubavohu előadás l enne. Arról van szó, kérem szépen, hogy abban nem enged az Unió a csatlakozás során - és milyen jól teszi, hogy nem enged , hogy bizonyos területeken és éppen a balesetek elleni védekezés területén valamiféle átmeneti időszakokat próbáljanak kérni a csatl akozók. Nem szabad ennek bekövetkeznie, mert azt gondolom, itt súlyos dolgokról van szó. Saját érdekünk, hogy ez megvalósuljon, és úgy gondolom, ebben egyet kellene értenünk, hogy ezért erőfeszítéseket is kell tenni. Jogalkalmazási, jogtechnikai célú módos ítást tartalmaz a javaslat a tekintetben, hogy a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló, többször módosított 1995. évi XCIII. törvény végrehajtása érdekében az állam javára kisajátítandó földterületeket a nemzeti park iga zgatósága kezelésébe kell adni, amely kisajátítást az igazgatóság köteles kezdeményezni, illetőleg kérni. (21.20) Így azokat a földterületeket, amelyek az utóbb alkotmányellenesnek minősített törvényi rendelkezések alkalmazásával magántulajdonba kerültek, fő szabályként az állam javára ki kell sajátítani és a Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe kell adni. A kisajátítás kezdeményezésére a Nemzeti Park Igazgatóság köteles. Erre a tételre még szeretnék az utolsó módosításánál visszatérni. A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 94. §a 2001. január 1jei hatállyal módosította ezt a rendelkezést, ezáltal kimarad belőle az a szabály, hogy a területeket a Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe kell adni, továbbá az i s, hogy a kisajátítás kezdeményezése az igazgatóság kötelezettsége. A módosítás miatt végrehajthatatlanná vált a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítására vonatkozó állami kötelezettség teljesítése. Ez a helyzet nemcsak az európai uniós csatlakozási pozíciónkat hátráltatja, hanem súlyos helyzetet eredményezhet a védett területek szükséges tulajdoni váltásában is. S akkor most vagyunk itt, ami nemcsak látszólag, hanem a valóságban is eléggé testidegennek látszik ebben az egész módosí tásban: a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvénnyel kapcsolatos módosítási indítványnál. Miért vált ez szükségessé? Azért, mert a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény 21/C. § (5) bekezdése az, amely gyakorlatilag lehetőséget adott arra, hogy az igazgatóság élhessen azzal a lehetőséggel, hogy a szövetkezetekkel szerződést kössön. Igen, de erre jött az évszázad bűnügye, amiből következően egy olyan helyzet alakult ki, amikor az igazgatóságok ellehetetlenültek, éppenséggel a nag yszabású, és azt kell mondani, utóbb nem egészen törvényesen előadott indokok miatt, ezért ezek a földterületek nem kerülhettek kellő
