Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 10 (207. szám) - A területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
3224 térségéről ma már dinamikusan fejlődő r égióként lehet beszélni. Az autópályaépítés tekintetében pedig az a polgári kormány célja, hogy mind a nemzeti finanszírozókat, mind pedig a kis- és középvállalkozókat bevonja a minőség biztosítása mellett ebbe a folyamatba, és az elérhetőségben, a haszná lhatóságban, az autópályák igénybevételében alapvető változást érjen el, ne elkerülő utakat kelljen építeni, és a környező települések ne menjenek tönkre az átmenő forgalom által. Ezekről a változásokról beszéltem. Néhány kedvezőtlen folyamatra oda kell fi gyelnünk. Mindannyian ismerjük Egyedi professzor úr három lehetőségét. Én úgy gondolom, a polgári kormány csökkentette a leszakadás mértékének az ütemét. (Taps a kormánypárti oldalon.) (17.00) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Baráth Etele képviselő ú rnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Pancza István, a Független Kisgazdapártból. DR. BARÁTH ETELE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én a hatása alá kerültem Balsay úr utolsó mondatainak, de főleg az előző tíz perc végén elmondottaknak, és abból a szemszögből szeretném a kritikát is elmondani, hogy szerintem egy olyan nagyon súlyos kérdéskörről van szó a területfejlesztésről beszélve, amely tényleg nemcsak a következő tíz év területi kérdéseit, hanem valóban a társadalmi, gazdasági kohéziót jelentős mértékben javíthatja, gyorsíthatja. Én tényleg azt gondolom, hogy ezen a téren egyszerűen nevetséges dolog különböző nagy politikai csatározásokat vívni, meg kellene keresni azt a konszenzust, amely alapján ezt a folyamatot gyor síthatjuk, egyszerűen azért is, mert akik itt ülnek, képviselők, településeket, körzeteket képviselnek, mindenkinek felelőssége van azon a tájékon, ahol él, és ezen túlmenően persze van egy nemzeti felelőssége is. Én azt gondolom, hogy ez az egyetlenegy üg y lehet, ami minket egyfajta kohézióban tarthat, tehát, gondolom, állunk ennek elébe. Ezért az, amit én itt kritikaként elmondanék, tessék nekem elhinni, a jobbítás szándékával szól. (Dr. Boda Ilonát a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.) Az egyes s zámú kritika, amelyet kiemelnék, az, hogy ez a jelentés, amely az eredeti országgyűlési határozat keretei között elvégzett jelentés, korrekt, tisztességes munka, világos, mindenki számára iránymutatásul szolgálhat. A problémám ott van, és itt visszautalnék más képviselői hozzászólásokhoz, hogy nem elégséges. A politikának ki kell adni az adott pillanatokban az újabb és újabb feladatokat a kutatók és a tervezők felé, hiszen azért vegyük tudomásul, hogy a politika befolyásolja döntő módon az intézkedéseket, a z eszközrendszert, mindezekre a folyamatokra ő tud ráhatni; a jelentés csak méri ezeket a folyamatokat. Amiről már egyébként Veres kollégám itt az előbbiekben szólt, bizony, az Európai Unió országjelentésében a területfejlesztésről szóló fejezet a legnegat ívabb. Kérem szépen, tessék elolvasni, tételesen végigvenni, olyan fogalmakat mond, hogy különleges aggodalomra ad okot. Máshol nem nagyon szerepel ez. Például az ágazatközi koordináció, a kooperáció színvonala, az egyes fejlesztési tanácsoknak az államosí tott rendszere, a decentralizáció hiánya, és sorolhatnám tovább, gyakorlatilag másfél oldalon keresztül súlyos negatívumokat ír le. Azt gondolom, a kormányzati politikának az lett volna a feladata, hogy megkérdezze a kutatókat, hiszen egy jelentés készül, hogy mi a véleményük erről az országjelentésről: igen, nem, mit tudunk felhozni a védelmünkben, ha hiba, hogyan kellene kijavítani? És amit ki kellene javítani ebből, azt egy országgyűlési határozatban behozni ide, és azt mondani, hogy korrigáljuk ezeket a folyamatokat. Én azt egy szóval nem mondom, hogy az előző kormányzati ciklusban bármilyen módon magas színvonalú lett volna az ágazatközi koordináció, ezen belül a kooperáció, a programfinanszírozás rendszere és így tovább. Akkor a BorsodAbaújról szóló k ísérleti munkák indultak meg, megvoltak a csíraelemei ennek, most több régióra valóban Phareból, kiegészített programból készülnek a koncepciók, majd a későbbiekben a programok, ez egy lépésről lépésre, kormányról kormányra
