Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
322 hogy igen, erről van szó, itt politikai demonstrációval állunk szemben, a kormánynak nem az volt a szándéka, hogy ez a törvénymódosítás keresztülmenjen, mert akkor valóban őszinte egyeztetésre törek edett volna a politikai pártokkal és az egyházakkal, hanem a politikai pártok és az egyházak egyetértése nélkül politikai erődemonstráció céljából terjesztette elő ezt a törvényt. Ez, képviselőtársaim, elfogadhatatlan, ez a politikai mentalitás, újra a val lási békétlenséget és az intoleranciát hinti el nemcsak a magyar Parlament falain belül, hanem magyar társadalomban is. Többek között ez is egy ok arra, amiért a Szabad Demokraták Szövetsége a leghatározottabban ellenzi mind a kormány szándékát, mind a bet erjesztett törvényjavaslatot. Nézzük csak meg, miről szól ez a törvényjavaslat, és ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, én most nem a történelmi háttérben szeretnék kalandozni, hanem magáról a törvénymódosításról szeretnék beszélni. Először is nem árt tisztáznunk azt, hogy az előzetes vita során a kormány azzal próbált - azt kell mondanom - bizonyos szempontból megtéveszteni sokakat, hogy azt mondta, itt kisebb léptékű kiigazításról van szó. Nos, képviselőtársaim, nem kisebb léptékű kiigazítással állun k szemben: itt egy lényeges változtatásról van szó, amely alapelvek feladását, az 1990. évi IV. törvény alapelveinek feladását irányozza elő, nevezetesen: minden olyan alkotmányos garanciát, amely a lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatos, így az á llam és egyház elválasztását, az állam vallási semlegességét és az egyházak egyenjogúságát súlyosan megsérti a beterjesztett törvényjavaslat. Először is, nézzük csak meg, hogy elfogadhatóe a konkrét szöveg, amit beterjesztettek! Ha egy törvényen módosítan i kívánunk, meg kell indokolni azt, hogy miért kell módosítani. Jogászok különösen tudják azt, hogy egy törvény jó esetben és normális országokban nemcsak tízhúszharminc, hanem száz éveket is megélhet nyugodtan, vagyis a módosítást mindig alaposan alá ke ll támasztani indokokkal, ha valami ilyesmit akarunk. Itt semmi ilyennel nem állunk szemben; nincs társadalmi szükségesség a módosítás mellett, nincs erre érv, ugyanis nincsenek vallási visszaélések Magyarországon, mint tudjuk. Ha vannak ilyenek, és ha tal álkozunk ilyenekkel - egyébként hozzátenném, a törvényjavaslat előterjesztői sem tudnak egyetlenegy példával sem élni erre vonatkozóan, ezt mindannyian tudjuk , ha netán vannak ilyenek, azok egyedi jelenségek, nem pedig általánosak. Az általános jelensége kkel szemben kell fellépni törvénymódosítással, az egyedi jelenségekkel szemben pedig a törvény alkalmazásával. Ez az, ami, azt gondolom, megint csak nincs alátámasztva. Másfelől a jogi eszközök alkalmatlanságát sem bizonyították. Miért gondoljá k, kormánypárti képviselőtársak, hogy a jogi eszközök alkalmatlanok? Tudjuk jól, hogy Magyarországon minden jogi eszköz rendelkezésre áll arra vonatkozóan, ha egy közösség vallásként, egyházként próbálja bejegyeztetni magát, elismertetni magát, és valamifé le törvényi visszaélést hajt végre. Az ügyészség is felléphet, és a büntetőjog megfelelő eszközei is rendelkezésre állnak. Hadd jegyezzem meg, a törvényjavaslat egyik előkészítője nyilatkozta a Magyar Nemzetben azt - Schanda Balázsról van szó , hogy a jel enleg hatályos hazai jogszabályok alapján is lenne lehetőség indokolt esetben beavatkozásra, hiszen az ügyészség feloszlathatja a törvénnyel ellentétes tevékenységet folytató közösségeket, erre azonban idáig nem volt precedens. A nyilatkozat óta volt prece dens, mint tudjuk, egy egyház esetében, az Egyetemes Szeretet Egyháza esetében elsőfokú bírói ítéletig is jutott az ügyészség fellépése, tehát nem állnak meg a kormánypárti képviselők ilyen típusú hivatkozásai. Menjünk tovább, képviselőtársaim! Nincs európ ai jogharmonizációs kényszer sem. Hamisan a törvényjavaslat indoklásában valamiféle ilyen érzetet próbálnak kelteni az előterjesztők, mintha itt lenne valamiféle európai elvárás. Nincsen, jobb, ha ezzel szembenézünk, képviselőtársaim. Ha van valami, akkor az dicséret Magyarország irányába az 1990. évi IV. törvény miatt; azért, mert ez egy felvilágosult, nyitott szellemű, toleráns törvény volt, amelynek az értékeit meg kell őriznünk és nem pedig elpusztítanunk, amire most a törvényjavaslat kísérletet tesz. A z európai norma többek között arról szól - idézek én is abból az Európa tanácsi megállapításból, amelyre hivatkoznak itt az előterjesztők: "A vallási pluralizmus a vallásszabadság természetes következménye, ezért az Európa Tanács közgyűlése úgy véli, hogy az államok vallási semlegessége
