Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
318 Megadom a szót Gyimóthy Géza képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt majd Fodor Gábor követi, az SZDSZ részéről. G YIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársak! Református presbiterként, emberként, de hitvalló ökumenikus emberként szeretném ezt a kérdéskört megközelíteni, előrebocsátva, hogy a Független Kisgazdapárt támogatja e zt a törvénymódosítást, amely viszonylag kis terjedelmű pontosításból áll. Az előzetes tervezetek szerint akár nagyobb mértékű változtatás is lehetett volna, hiszen az alaptörvény, az 1990. évi IV. törvény 9. §ának a) pontja kimondja: "az egyházat legaláb b száz természetes személy megalapította". A korábbi tervezetekben, amelyek a minisztériumban készültek, hallottunk olyanokról - bár én nem vagyok tagja az emberi jogi bizottságnak, de figyelemmel kísértem , hogy akár tízezer tag; hiszen vannak olyan orsz ágok Nyugaton, ahol tízezer taghoz kötik például az egyház alapítását. Így igazán nem mondhatnánk, hogy nagyon szigorú ez a magyar egyházakról és a vallásszabadságról szóló törvény abban a tekintetben, hogy például - említem - itt száz természetes személy megmaradt, és a pontosítás során e törvényjavaslat ezen nem akar változtatni. Én teljesen bibliai alapon szeretném megközelíteni ezt a kérdést, ezért engedjék meg, hogy Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele 12. részének 12. és 13. versét olvassa m fel, ami gyakorlatilag az egyházról szól, és arról, hogy ökumenikus szemlélettel hogy értelmezhetjük ma, a XXI. század elején, hogy mi az egyház, mi a gyülekezet, mi az, amit egyháznak nevezhetünk. Pál apostol a következőt mondja és írja: "Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk." A közösségnek, így az egyháznak is a gyülekezet ismertetőjele. A fili ppibeliekhez írt levélben lehet még Pál apostoltól olvasni, az első rész 3. és 5. verséből idézek: "Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig." Lehetne több igeszakaszt természetesen bizonyításként elmondani a mondandómhoz, de azt hiszem, elég Pál apostolnak e két verse, amit most felolvastam. Tíz év alatt, 1990től 2001ig a társadalmunk jelentősen változott. Valóban, akkor a történelmi egyházak között jóval kevesebb nyilvántartott egyház szerepelt, és a történelmi egyházak a magyar életbe úgy beágyazódtak - most nemcsak a keresztény, hanem az összes történelmi egyházról beszélek , hogy senki nem vitathatja azt a társadalomba való beágyazottságát, amely mindennapjainkat, nemcsak a kultúrát, a gyermekek fejlődését, még ha nem is hívő egyháztag, de a gondolatkörét, az emberek génjeit áthatja. Ha csak kerek számokra osztjuk: ezer évvel ezelőtt Szent István királyunk uralkodott, most, a millennium évében adj uk át a millenniumi zászlókat, és én is mint református hívő megélem azt, amikor görögkatolikus, görögkeleti, római katolikus, evangélikus, baptista, metodista, bármely más lelkész is megszenteli, megáldja a zászlót - egy ökumenikus közösséget alkotunk. Az ökumenikus imahét alapján január végén szintén testvéri közösséget tudtunk gyakorolni nemcsak a protestáns egyházakkal, hanem a római katolikus vagy akár a zsidó felekezettel, bármelyik egyházzal. Tehát senki ne próbálja a mondandómat úgy kiforgatni, hogy most egy irányba szeretném elvinni a kérdéskört, de mégis, ha a magyar társadalomban nagyságilag nézzük: ezer éve, amikor Szent István királyunk intézkedett, szinte a vármegyerendszer azóta is megmaradt; a vármegyékben gyakorlatilag a püspökségek alkották azt az egyházjogi szervezeti keretet, amiből a magyar középkori társadalom és később a mai magyar társadalom is gyakorlatilag adódik. Ötszáz évvel utána megtermékenyült végül is a katolicizmus abból a szempontból, hogy a magyarság az elsők között volt, am ikor először 1517ben a lutheri, később, pár év múlva a kálvini reformációt átvette. Tehát közel ötszáz éve már magyar vallásként, elsősorban a protestáns vallásokat
