Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
316 gondolkodók, a lélek és a vallás szabadságát híven őrizők, el nem fogadhatjuk. Önök ezt tudva, mégis benyújtották, nyilvánvalóvá téve, hogy saját törvén yjavaslatuk tartalmát csupán céltalan és haszontalan diszkusszió tárgyának tartják. Bizarr helyzet ez - de nem új! Erősen emlékeztet a hetvenesnyolcvanas évek állami egyházügyi hivatalnokainak cinizmusára. Mintha a genius loci az önök lelkére telepedett v olna, midőn birtokba vették azt a bizonyos Lendvay utcai házat, ahol a kádári rezsim lélekkufárai élték egyházakat nyüvesztő funkci létüket. De mindazok, akik sem a zsarnokság brutális vagy mosolygós évtizedeiben, sem a kilencvenes években nem engedték alk u tárgyává tenni a lelkiismereti és vallásszabadságot, azok ne csüggedjenek! Nincs még ötszáz éve, hogy a soproni országgyűlés - miképpen a kiváló és nagy tudású Hörcsik Richárdtól az előbb megtudtam, 1525ben - döntést hozott: lutherani omnes comburantur - minden lutheránus megégettessék. De 1568 vízkeresztjén a tordai országgyűlés már nem enged különbséget tenni a római katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius felekezet között. Európában Erdély és Magyarország akkor is a vallási türelem, az idegenek, az üldözöttek be- és elfogadásának kiváltképpen való példája lesz és marad, ha tudjuk, hogy volt ebben az országban gyászévtized is, és éppen 325 éve annak, hogy Ruyter admirális kiváltotta a még élő magyar protestáns prédikátorokat a gályákról, ahová az akkori többségi felekezet, az akkori világi hatalom, erőszakszervezeteit igénybe véve, Káin módjára juttatta őket. Az 1844. évi III. törvénycikk, ötven évvel a polgári anyakönyvezés bevezetése előtt elismeri, hogy azon "vegyes házasságok is, mely ek evangélikus lelkipásztor előtt köttetnek, törvényesek". De az 1848. évi XX. törvénycikk sem nyilvánítja törvényes, bevett vallásnak a zsidót, csak az "unitária vallást", s az 1895. évi XLIII. törvénycikk is fenntartja a hármas megkülönböztetést a bevett , az elismert és a megtűrt egyházak között; ezt az 1947. évi XXXIII. törvénycikk oldja majd fel. Mindebből nyilvánvaló, hogy több évszázados múltja van annak a küzdelemnek, mely minden ember ez eredendő, habituális jogáért, lelke és hite szabadságáért foly ik. És azok is bőséges munícióra lelnek a magyar múltban, akik a lelkiismereti szabadságot, a különféle vallások, felekezetek és nézetek buja televényét valamilyen rendbe, a világipolitikai hatalom érdekeit szolgáló értékhierarchiába akarják besorolni. A kormány törvényjavaslata, ellenétben az elmúlt tíz év alatti két módosítással, melyek célja a jogkiterjesztés volt, jogot akar korlátozni. A kormány a megalakulása óta az ezeréves keresztény magyar államiság confessoraként szereti láttatni magát, de nem bi zonyította be, hogy az egyházak vagy a hitélet terén olyan visszásságok lennének, amelyeket egy kétharmados többséget igénylő törvénymódosítás révén lehetne csak orvosolni; vagy hogy egyáltalán több visszásság lenne, mint az élet egyéb területein. E gondok kezelésére elégségek a meglévő jogi eszközök. Az 1. §hoz egy megjegyzést: olyan definícióját adja a vallási tevékenységnek, amely vallásügyi cenzúra bevezetését involválja, és sérti az állam világnézeti semlegességét. A negatív definíció elemei alapján b ármely egyház tevékenysége gyanúba keveredhet, ideértve a római katolikust vagy akár az evangélikus egyházat. A 6. §hoz is: ezt egyszerűen alkotmányellenesnek tartjuk, mivel megveti az ember és ember közötti vallási megkülönböztetés jogi alapját. Végül a 7. §: lehet, hogy ez kizárólag az én érzékenységemet sérti, de önnek mint tisztességében és tudásában példamutató köztisztviselőnek, hadd idézzem József Attilát, aki csak ennyit mondott: "szólj ügyészedre, ki ne tépje tollamat!" Lélek, irodalom, vallás, ku ltúra, művészet terén - azt hiszem, önnel teljes egyetértésben mondhatom - ügyésznek semmi keresnivalója nincs. Végezetül olyan kérdést kell felvetnem, amely ugyan érinti mind a teológiai etikát, mind a politikaiközéleti morált - egy bizonyos ponton Hargi tai képviselőtársam is megfogalmazta , ez a kisebbség védelmével kapcsolatos. De az idő oly rövid, hogy csak annyit szeretnék mondani, jó lenne végre olyan országban élni, ahol az ínség, a kicsiség a többségnek a segítségét, támogatását
