Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 14 (187. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
315 DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP) : Akkor 12 perc. ELNÖK (dr. Áder János) : Szerintem kapcsolja egybe, képviselő úr. Hacsak két perc utá n valaki nem jelentkezik, hogy feltétlenül szólni kíván, szerintem akkor egyben mondja el a felszólalását, ha javasolhatom. DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Mégis először a két percet használnám fel, mert Isépy Tamást mint egykori miskolci polgárt is tisztelem, becsülöm, tíz éve itt ül a parlamentben, nyilván nyelvbotlás volt a részéről, amikor az előbb Jehovát, Allahot, Jézus Krisztust, Buddhát, Mohamedet mint természetfeletti lényeket egy sorban említett. Talán Iványi Gábor és Hörcsik Richárd is, ta nult teológusként megerősítheti, hogy Buddha, valamint Mohamed történelmi személyek voltak. Jézus Krisztus történetiségére vonatkozóan pedig eltérnek a hitbeli állásfoglalások, de azt gondolom, Isépy Tamással egyetértünk abban, hogy ő is a természeten inne n számítandó személyisége a történelemnek. Másrészt a táncoló és fürdő Maritainidézetet problematikusnak érzem egy olyan kisegyház esetében, amit nyilván Isépy Tamás jól ismer, mint a baptisták, akik bizony nemcsak hogy fürödnek, de be is nyomják őket nya kig. Jól mondom, Gábor? (Iványi Gábor: Teljesen!) Teljesen benyomják őket. Aztán vannak olyan szabadegyházak, amelyekben táncolnak, és be vannak jegyezve. Hogy ne mondjam, kedves képviselő úr, mit kezd ön a szabadkőművesekkel, akiknek minden tana a termész etfelettire irányul, és mégis problematikusnak érezheti - gondolatait komolyan véve - az önt hallgató ember, hogy vajon ez a több száz éves, egyébként Mozarttól Kossuth Lajosig oly kiváló embereket magába tömörítő civil szerveződés egyház, avagy nem egyház ? Ennyi lett volna a két perc, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Igen tisztelt Miniszter Úr! A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény - közismertebben az 1990. évi IV. törvény - szimbolikus jelentőségével mindannyian tisztában vagyu nk; mindannyian, akik számára a történelem nem holt idő, a semmivé lett események halmaza, hanem magister vitae, a mi mai személyes és konkrét életünknek mestere. (16.00) Hadd feltételezzem ezt mindazokról, akik most az általános vitában részt vesznek, val lásra, felekezetre, világnézetre és pártállásra való tekintet nélkül. A szimbólumnak kényes a természete. Ha kiállja az idő próbáját, normájává és értékmutatójává lesz annak. A '90. évi IV. törvény a rendszerváltás egyik szimbóluma a többpártrendszer, a gy ülekezési és sajtószabadság, a parlamenti demokrácia mellett, s úgy tűnik, mindeddig a legkevésbé ez ellen a törvény ellen vétettek. Bár már az első ciklus derekán, 1993ban volt kísérlet arra, hogy négy bejegyzett s a bíróság által egyházként elismert köz össéget politikai megfontolások érdekében diszkreditáljanak, de a kísérlet hamvába holt, s mára rossz emléknél aligha lenne több, ha a kormányzat a múlt év végén - képviselői módosító javaslat formájában - az állampolgárok egyházakat kedvezményező jogát ra dikálisan meg nem nyirbálta volna, 22 felekezetre csökkentve "a törvény szerinti közcélú adomány utáni kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás kiállítására jogosultak" számát, a 2000. évi CXXXIII. törvény 103. § (3) bekezdése szerint. Ezt a kormányzat i döntést, tisztelt miniszter úr, a lelkiismereti és vallásszabadság tényleges megsértésének és alkotmányellenesnek tartjuk, amit ugyan meg lehet csinálni, de mindenkinek árt. És a szimbólum oda; immáron a hatalom önkénye kívánja megmondani, mitől vallás a vallás. És amit nem tekint annak, azt miért nem, különösen, elsődlegesen és meghatározóan. Idézhetném persze önnek Illyés Gyulát is: "ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van". De ennél cinikusabb az a helyzet, amit önök előidéztek, hiszen a múlt év utolsó napjaiban, amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtották, tudták, hogy ezt mi, a magyar nemzet egészében
